12. fejezet

Igazán fel sem fogtam, mit mondott Eric. Mint aki nem hallotta, válasz nélkül köszöntem el tőle és léptem vissza a házba. Amikor az ajtót bezártam, akkor jutott el egészen a tudatomig a mondandója. „Este 8-ra itt vagyok.” Vajon miért jön ide? Hova akar vinni, ha megyünk is valahova? Mosolyogva sétáltam a konyhába, ahol Brooke keresgélt valamit a szekrényekben.

- Mit keresel? – hajoltam a pult fölé.

- Nem láttad az üvegtálamat? – a vér meghűlt bennem, tudtam, hogy nagyon nem fog örülni annak, hogy eltörtem a kedvenc tálját.

- Nagyon haragudnál, ha azt mondanám, hogy eltört? – az „ártatlan vagyok” mosolyommal kérdeztem tőle.

- Eltörted? Mit... hogy?

- Hát úgy volt, hogy éppen sütni akartam a csokis kekszeket... – ömlöttek belőlem a szavak, mígnem elértem a végére, Brooke idegességből átváltott meglepődöttségbe.

- Eric, mi? – mosolygott. – Akkor neki kell kifizetnie a tálat.

- Haragszol? – odasétáltam a kuka mellé és felnyitottam a tetejét mutatva az üvegdarabkákat. Nagyot sóhajtott és a számomra megkönnyebbülést jelentő szót mondta ki.

- Nem. De azért legközelebb jobban vigyázzatok, tudod, hogy az egyik kedvencem volt.

- Igen, tudom, ne haragudj. 

~Este 7~

Valamiért elnyomott az álom, így még délután lefeküdtem egy kicsit. Legalább nem leszek álmos este. Este negyed nyolckor keltem fel és ijedve néztem az órára. Azonnal siettem a fürdőbe. lezuhanyoztam, a hajamat most nem mostam ki, hiszen tegnap azt már megtettem. Megtörölköztem, egy kis natúr sminket vittem fel, nem sokat, nem vagyok híve az agyonsminkelésnek.  Nem tudtam pontosan, hova megyünk, ezért felvettem egy fekete selyemnadrágot, hozzá az esti időhöz megfelelő capuccino színű garbós tunikát egy fekete övvel és egy fekete bokacsizmát. A hajamat leengedve hagytam. Mire elkészültem, csengettek is. Gyorsan elkaptam a táskámat az ágyról és siettem le a lépcsőn. Brooke már ajtót is nyitott. Eric egy széles mosollyal köszöntött.

- Mehetünk? – kérdezte és megölelt.

- Persze. – az ajtó becsukásánál köszöntem Brooke-nak, mire ő:

- Jók legyetek! Eric, hozd haza még éjfél előtt, mert aludni akarok! – ezen szerintem egy kicsit el is pirultam, majd bezártam az ajtót. Eric a kocsi felé invitált. Beültem, majd megkerülve az autót ő is beült a kormány mögé és el is indultunk. A mozi felé hajtottunk. Láttam, hogy rám néz, de én inkább az ablakon keresztül néztem a mellettünk elsuhanó fákat.

- Gyönyörű vagy. – csak ekkor fordultam felé. Elsőként gyönyörűen csillogó barna szemeit pillantottam meg, mire elmosolyodtam. Szerintem fülig pirultam, mert elnevette magát.

Még kocsikáztunk pár percig, aztán behajtottunk a mozi parkolójába. Kerestünk egy helyet, majd Eric kiszállt, látta, hogy körbejön. A sötétített ablaknak hála, megigazíthattam a hajamat. Kinyitotta nekem az ajtót, kezét nyújtva kisegített az autóból. Besétáltunk az ajtón, Eric közben felvette a napszemüvegét, amit meg is értettem, amikor 2 lány autogrammért szaladt oda hozzánk. Szerencsére más nem látta meg őt, így nyugodtan sétáltunk a jegyárushoz.

Ott egy fiatal lány volt, adott nekünk két jegyet. Nem tudtam pontosan, melyik filmre megyünk be. A lány mosolyogva kért Erictől autogramot a karjára. Igen, itt elég sokan ismerik és szeretik Ericet. Beültünk legfelülre, így a legjobb helyről nézhettük a filmet. Amikor megnéztem a jegyet, az „Rossz tanár” volt ráírva. Láttam a reklámokat, biztosan jó film lesz.

Eric az ölében egy nagy csomag popcornt és két pohár kólát hozott. Elvettem tőle az egyiket, majd leültünk mindketten. Szerencsére abban a sorban csak mi voltunk, így remélhettük, hogy nem fogják felismerni Ericet. Elsötétült minden és kezdődött a film.

Nem csalódtam, nekem nagyon tetszett. Szinte gondoltam, hogy Elizabeth Russellel fog összejönni. Igen, azt hiszem így hívják. Észre sem vettem, hogy Eric karja a vállam fölött, a szék támláján van. Mintha észre sem vettem volna, néztem tovább a film maradék 10 percét. Amikor Russel megcsókolta Elizabethet, szinte reméltem, hogy Eric is lépni fog, nekem sosem volt az erősségem a kezdeményezés. De csalódottan láttam, hogy nem, mégsem tette meg. Mondjuk az nagyon nyilvánvaló lett volna, talán akkor csattan ez az első csókunk, amikor kicsit sem számítok rá.

Felálltunk, majd kisétáltunk. Eric sietve felvette a napszemüveget. Mivel már az idejövetelkor kellett WC-re mennem és hazáig már nem bírtam volna ki, ezért megkértem Ericet, várjon, míg bemegyek a mosdóba. Alig 3 percig voltam odabent, mert közben megigazítottam a hajamat is és a szemceruza nyoma is egy kicsit elmosódott.

Mikor készen voltam, kiléptem, de Ericet nem láttam sehol. Végigsétáltam a folyósón és csak akkor pillantottam meg: éppen egy boltból sétált ki. Széles vigyor ült ki az arcára, de nem kérdeztem tőle semmit. 

Kisétáltunk a parkolóba, beültünk a kocsiba és csak akkor szólalt meg.

- Furcsállom, hogy nem vagy kíváncsi. – indította be a motort, majd felém fordult várva, hogy mit reagálok a mondatára.

- Sosem volt az a kíváncsiskodó személyiségem. – persze ez nem minden esetben igaz. Abban a pillanatban nagyon is fúrta az oldalamat, hogy vajon mit vett Eric.

- Hát akkor nem kapsz meglepetést. – erre felkaptam a fejem és kérdezősködni kezdtem.

- Milyen meglepetést? – ezen elnevette magát.

- Úgy látom, hogy csak az érdeklődésedet kellett felkeltenem. Ezt a meglepetést. – vett ki a zsebéből egy kis dobozt. Kinyitottam és egy gyönyörű nyaklánc volt benne. Egy dolgot furcsálltam: miért vett egy olyan ékszert, amire az van írva, hogy” I love you”? Lehet, hogy csak én nem veszem észre a nyilvánvalót, de azért rákérdeztem, Sosem voltam szívbajos, mondhatni ami í szívemen, az a számon.

- És ezt miért kapom? – vett egy mély lélegzetet és azt mondta.

- Mert gondoltam örülnél egy kis ajándéknak.

- És pontosan miért is gondoltad ezt? Félre ne érts, nagyon örülök neki, annyira szép, csak nem értem, miért pont „I love you” feliratos.

- Mert ezzel ki tudom fejezni az érzelmeimet. – erre már nem mondtam semmit, csak néztem Eric egyre közeledő arcára. Már készültem lehunyni a szemem, amikor villanást láttunk. Mindketten az ablakra néztünk: hát egy paparazzi állt az autó előtt, kezében egy fényképezőgéppel. Ez fantasztikus, lencsevégre kapta a majdnem csókunkat. Igen, sajnos csak majdnem. Még az Ég sem akarja, hogy Eric megcsókoljon.

Már készült kiszállni az autóból, de az újságíró elrohant, így visszaült az ülésbe. Látszott rajta, hogy kicsit ideges lett, ezért jobbnak láttam nem megszólalni. Csendben mentünk, egészen az házunkig. Ott Eric leállította az autót, majd felém fordult. – Sajnálom a képet.

- Semmi gond, bár biztosan megint ideállítanak az újságírók, de túlélem. – mosolyogtam.

- Biztos nem lesz gond belőle? Mert én ezt már megszoktam, de... – nem hagytam, hogy végigmondja.

- Eric, nem baj. Lesz egy kép, de nem történt semmi. 

- Semmi? – vágy csillant fel a szemében. Észre sem vettem, de ajkaink összeforrtak egy csókban. Reagálni nem volt időm, olyan gyorsan történt minden, de nem is akartam, csak élvezni tudtam a helyzetet. Egyik kezem arcára tettem, ő a nyakamat fogta meg gyengéden. Ha a levegőhiány nem lép fel, még egy kis ideig biztos így ültünk volna. Mindketten elmosolyodtunk. - Végre, már régóta várok erre a pillanatra. – mosolygott.

- Én is. – még a csók hatása alatt voltam, így egy kicsit nehezen tudtam mondatokat alkotni. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Le volt húzva az ablak, így odahajolt és kiszólt.

- Még hívlak! – azzal el is hajtott. Alsó ajkamba haraptam, mosolyra húzódott a szám. Ezt Brooke is észrevette, amint beléptem az ajtón. Tudtam, hogy most fog következni az a pár perc, amit csak válaszolásokkal fogok tölteni.