13. fejezet (1. rész)

Sziasztok!

Meghoztam a 13. fejezet 1. részét, amihez kellemes olvasást kívánok!

Mint már írtam, elveszett az egész sztori, szóval ezt a fejezetet is újra kellett írnom, a többi pedig itt van fent a blogon. Az a baj, hogy sok részre nem emlékszek belőle, szóval rövidebb lett, mint eredetileg és ezért elnézést kérek! Azért remélem ez is elnyeri a tetszéseteket! Kellemes olvasást!

 Nem tudom pontosan, mennyi idő telt el, de 1 óra biztosan. Brooke annyira kíváncsi természetű, hogy mindent tudni akart, ami csak a moziban történt. Én persze el is meséltem neki. Pár mondat esett a paparazziról is, amihez csak annyit fűzött: ezt meg kell szoknod. Igaza van. Ha Erickel ki is alakulna valami, a fotósok a nyomunkban járnának, ritkák lennének a szabad percek.

Igazából nem is zavarna. Most kezdem igazán megismerni Ericet és tetszik. Igen, kimondhatom, hogy tetszik. Remélem, hamar hívni fog.

~Eric~

Amikor hazaértem, indultam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. Nagyon jól estek a forró vízcseppek, ahogy láthatatlan nyomokat hagyott a bőrömön. Sokáig szobroztam a víz alatt, kb. 10 percet, amikor észbekaptam, hogy tusfürdőt is kellene használni. Alig 20 perc alatt végeztem. Kilépve a zuhanykabinból, egy törölközőt tekertem a derekamra és úgy álltam a tükör elé.

Csak néztem. Teljesen elbambulva figyeltem a tükröt, amikor a telefonom SMS-t jelezve csörrent meg: Alex. Mit akarhat este fél 11-kor? Nem számít, megnéztem.

„Buli van, nem jössz?” Ez most komoly? Este fél 11-kor kezdik a bulit? Habár Alex mindig is nagy bulizós típus volt, inkább az volt a meglepő, hogy ezt furcsának találtam. Visszaírtam neki: „Fáradt vagyok, majd máskor”. Erre nem érkezett válasz, valószínlűleg szólt a zene és nem hallotta. 

Felvettem egy boxert és úgy mentem vissza a szobámba. Bekapcsoltam a TV-t és már teljesen megszokott módon rólam és Jessicáról volt egy kép. Az a kép, ami még a mozi parkolójában történt, amikor a fotós megzavart minket. Igen, ott csattant volna el az első csók, de nem bánom, mert mégis megtörtént. Fantasztikus, egyszerűen vérpezsdítő csók volt. Jess nagyobb hatással van rám, mint Molly.

Nem mondom, hogy nem szerettem, mert az nem lenne igaz. Teljes szívemből szerettem őt. Egy szoros kapcsolatot kellett lezárnunk,  4 évet hagytunk magunk mögött. Nem csak neki volt nehéz, bevallom, nekem is hiányzott. Remélem, hogy megtalálja a boldogságot, ahogy én is kezdem Jessica társaságában. 

A kép mellé a hírads hölgy még ráadásként mellé mondta: „Úgy tűnik, Eric Saadet nem hagyja hidegen ez a titokzatos lány. Már több kép is készült róluk, ami azt bizonyítja, hogy újabb turbékoló szerelmes párocskát ünnepelhetünk nemsokára…” Itt elkapcsoltam. Egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen pletykát indítanak el. Lefeküdtem az ágyba és egy természetfilmre kapcsoltam. Most valamiért ez kötött le, különben sem volt semmi érdekes most a TV-ben. A sok reklám egyáltalán nem izgat. Tényleg fáradt voltam, így hamar elaludtam.

Reggel kipihenten, frissen keltem. Első utam a fürdőbe vezetett. A reggeli tusolás mindig felébreszt, most azonban nem lett volna rá szükségem, de már megszokottságból is sétáltam a zuhanyzóhoz. Üdítően hatottak rám a vízcseppek. Amikor megtörölköztem, felvettem egy szürke mély ülepű nadrágot, egy fehér pólóval.

Amikor visszamentem a szobába, csak akkor jutott eszembe egy eléggé fontos dolog: holnap után koncert. Azonnal szereznem kell 2 jegyet a színpad mögé.

~Jessica~

Reggelizés után különösebb elfoglaltságom nem volt és Brooke is elment dolgozni, ezért úgy döntöttem, hogy felhívom Rachelt. Elég régen beszéltem vele. Kétszer csöngött ki, mire felvette egy vidám hang.

- Szia Jess, mizu? – igen, életvidám lányként ismertem meg.

- Szia, Rachel! Igazából semmi, unatkozok. Nem ugrunk el valahova?

- De örömmel. Melyik helyre gondoltál? – erre a mondatára már felálltam és a táskám keresésére indultam.

- Fogalmam sincs. Azt reméltem, hogy te, mint helybéli, tudsz néhány jó helyet. – itt elnevette magát.

- Ismerek egy elég jó kis helyet, egy kávézót. Ott isteni a forró csoki, a kedvencem. Most az idő nem különösebben a legjobb, szóval alkalmas lenne. Benne vagy?

- Persze! – nekem sem kellett kétszer mondania.

- Rendben, öt perc és ott is vagyok. Majd adok neked valamit, aminek biztos fogsz örülni.

- Okés. - Miután letettük, elindultam a pénztárcámért és a telefonomért. Miután megtaláltam őket, felvettem a fekete bőrdzsekimet, mert eléggé szeles idő volt. Kilépve megpillantottam Rachelt is, aki úgyszintén melegen öltözött. Széles vigyorral az arcán és egy szoros öleléssel üdvözölt. 

- Fogadjunk, hogy ennek örülni fogsz! – elővett a zsebéből két jegyet. Először nem tudtam, mire szólnak, de amint kezembe vettem, ki tudtam volna ugrani a bőrömből.

- Ezt Eric küldi? – nézegettem a jegyet, ami a színpad mögé és az öltözőbe is szól.

- Igen, reggel találkoztam vele. Próbára kellett mennie, ezért nem tudta neked odaadni, de nekem ideadta azzal az üzenettel, hogy vár majd az öltözőjében. – mindent sejtve mosolygott és nekem teljesen kiment a fejemből, hogy ő még nem tud a csókunkról Erickel. – Nem akarsz nekem mesélni valamit? – vonta fel egyik szemöldökét.

- Dehogynem, csak nem itt. Menjünk a kávézóba és ott mindent elmesélek. – elindultunk a buszmegállóba, mert busszal kellett bemennünk a városba. Nem kellett sokat várnunk. Beérve a városba felkerestük a kávézót, amiről Rachel mesélt. Beléptünk az ajtón és egy nagyon hangulatos kis helységbe sétáltunk be. A kabátunkat letettük az egyik székre, majd helyet foglalva vártunk egy pincérre. Perceken belül ki is jött. Felvette a rendelést, azzal távozott.

- Szóval… - kezdett bele Rachel – kezdheted. Az elejétől kérem. – mosolygott. Mindent elmeséltem neki, az első randinkat a tengerparton, majd a konyhában történteket, a főzőcskézést, a „táncverseny”-t, a mozit, a paparazzit és végül az autóban csattant csókot. Szótlanul hallgatta végig, majd mikor elértem a csók meséléséhez, a szája tátva maradt.

- Tényleg nem ártott, hogy megtörtént végre az első csók. Szóval ti hivatalosan is egy pár vagytok?

- Hát, igazából nem tudom pontosan hogy állunk, de a média a fotónak köszönhetően kezdi felpezsdíteni a dolgokat. A tegnap esti hírt bemondták ma reggel is, szóval nem csodálkoznék, ha már egy párnak nyilvánítanak minket. De most te mesélj. Hogy állsz Zackkel? – egy nagy sóhaj után elkezdte, közben ki is hozták a forró csokit. 

- Szerintem jól haladunk. Mármint már tényleg jó barátok vagyunk, de nekem nagyon tetszik. Nem tudom, ő mit gondol rólam, vagy a kapcsolatunkról, de én szeretném, ha ebből kialakulhatna valami.

- Hidd el, bejössz neki. – nyugtattam barátnőmet, aki kortyolt egyet a forró italból.

- Nem tudom. Úgy érzem, hogy csak egy jó barátnak tekint engem. – nem akartam elmondani a megígért szívességemet Zacknek, de valahogy meg kell nyugtatnom Rachelt Zack érzéseiről.

- Csak a vak nem látja, hogy mennyire tetszel neki. Tényleg. Így külső szemmel elég jól látszik. – én már végeztem a forró csokival, majd Rachel is. Intettünk a pincérnek, kifizettük az italt, majd távoztunk.

Bementünk még néhány boltba, vásároltunk ezt-azt, azzal elindultunk.

Egész úton azon gondolkodtam, vajon mit akar Eric tőlem az öltözőjében, de azért sejtette is valamit. Csak egy valami aggasztott: nem akarom, hogy egy kalandot lásson bennem. Pár napig elszórakozna velem, aztán faképnél hagyna. Habár már csak 1 hónap van a nyári szünetből és visszautazok San Franciscoba, itt hagyva Ericet, Rachelt, Zacket és Brooke-ot. Mindenki hiányozni fog, bár az ünnepekkor találkozok Brooke-kal.

A házunk elé érve Rachel megállt mellettem, így visszafordultam hozzá. Ő csak egy helyre meredt, így én is odanéztem. Eric állt az ajtó előtt, nekidőlve lehajtott fejjel.

- Szia! – köszöntünk szinte egyszerre Rachellel, mire felnézett.

- Most nekem mennem kell. Majd még találkozunk, sziasztok! – köszönt el barátnőm, azzal el is sétált.

- Szia! – köszönt utána Eric, majd felém fordult és adott a számra egy lehelletnyi puszit. – Rachel odaadta a jegyet?

- Persze, itt van. – mutattam ki zsebemből. – Mikor lesz a koncerted?

- Ott van a dátum, holnap. Akkor eljösztök? – nézett mélyen szemeimbe.

- Persze, ki nem hagynám. – mosolyogtam.

- Akkor várlak. És amúgy most ráérsz?

- Igen, miért? – beszélgetésünket a telefonom rezgése szakította félbe. Brooke hívott. – Egy pillanat. – elfordultam kicsit, majd beleszóltam. – Szia Brooke!

- Szia, Jess. Figyelj csak, nekem túlóráznom kell John-nak hála, ezért csak késő este érek haza. Elleszel addig? – ránéztem Ericre, majd válaszoltam.

- Persze. Kb. mikorra érsz haza?

- Nem tudom. Általában 7-re otthon lennék, de most még plusz munka is van és Chelsea meg nem tudott bejönni, mert beteg a kislánya, szóval most még az ő munkáját is rám aggatták. Nagyon örülök. Mindegy, pontosan nem tudom, de csak késő este.

- Értem. Ööö… nekem mennem kell. Jó munkát!

- Köszi, az meglesz. Szia! – letettem, majd ismét Eric felé fordultam.

- Mit akartál mondani? – megfogta mindkét kezemet, majd szemembe nézve mondta.

- Mit szólnál ahhoz, ha most eljönnél velem a stúdióba? Még beszélnem kell a menedzseremmel. Most próbáltuk volna el a táncot, de a koreográfusunk csak egy óra múlva lesz ott, ezért eljöttem hozzád. Elkísérsz? – mosolygott.

- Örömmel. – kinyitotta nekem az autó ajtaját, majd beültem.

A stúdióba érve egy-két ember furcsállva nézett rám, de tájékoztatta a csapatot, ki is vagyok. Thomas-szal megbeszélték a holnapi koncertet és annak lezajlását. Fél óra múlva már a táncteremben voltunk. Eric bemutatott a csapatnak, megismertem Alexet, Kevint, Edint és Jennifert. Mindannyian kedvesen fogadtak, majd a a koreográfus megérkezésével el is kezdték a próbát. Egy székre leülve néztem őket, különösen Ericet, aki tánc közben énekelt is. Nagyon jól sikerült a próba, legalábbis én nem találtam benne hibát. A próba végén Eric sétált oda hozzám.

- És nagyon ráérsz? – mosolygott.

- Igen, mert Brooke csak késő este fog hazaérni, szóval nincs különösebb dolgom. Miért?

- Hát, hazamennék lezuhanyozni és utána elmehetnénk a parkba. – felvette a vállára a táskáját, majd kinyitotta nekem az ajtót és kisétáltunk.

- Rendben, nincs ellenvetésem. – egyik karját dereka köré fonva sétáltunk ki a kocsihoz. Beültünk, majd az utat Eric lakásához vettük, amire már nagyon kíváncsi voltam.