16. fejezet (2. rész)

Sziasztok!

Itt van hát a - gépemnek köszönhetően újraírt - második rész. Remélem tetszeni fog Nektek, kellemes olvasást! :)

~Eric~

Amint elkezdtük a koreográfiát, keresni kezdtem tekintetemmel Jess-t. A refrénnél sétált ki a színpad elé, helyet foglalva az egyik széken. Az egész műsort mosolyogva nézte végig, és ez nyugtató hatással volt rám. Amikor tartottunk 5 perc szünetet, intettem neki, hogy jöjjön a színpad mögé. Így is tett. Egy törölközővel töröltem át az arcomat, eltűntetve ezzel az izzadtságcseppeket. Alexék adtak egy flakon vizet, amiből ittam kicsit, majd odasétáltam hozzá.

- Fantasztikus volt. – mondta köszönés helyett, mire megcsókoltam.

- Köszönjük. Tudod, próba után lesz kb. fél óra, mire elkezdik beengedni az embereket. Arra a kis időre kigondoltam valamit.

- Eric, szerintem pihenned kéne utána. – olyan aranyosan mondja k mindig a nevem. - Elég megerőltető ez a próba is, nem kell, hogy bármi történjen a koncert idején, értem ezalatt, hogy például elmegy a hangod.

- Ugyan már! Az velem nem fog előfordulni. – kezemet összekulcsoltam derekán, ezzel közelebb húzva magamhoz. – És nem kell rosszra gondolnod, ez egy ártatlan elfoglaltság, ami, leszögezem, szerintem neked is fog tetszeni. – válasz erre csak egy kis mosoly volt, tehát ezt igennek vettem.

- Gyere, haver, próbáljuk el a maradék 4 számot, utána meg kezdjünk készülődni. – veregette meg a vállamat Kevin.

- Megyek! – szóltam utánuk. – Gyere te is. – megfogtam a kezét, majd a színpad mellé vezettem. Felmentem a színpadra, aztán belekezdtem az „It’s gonna rain”-be. Azért reménykedtem benne, hogy nem fog esni, bár nem úgy nézett ki. Amikor már csak a „Big Love” maradt, ránéztem Jessica-ra, aki ugyanolyan figyelmesen kísérte végig a próbát, ahogyan az elején. 

Amikor vége volt az összes számnak, leugrottam a nem éppen magas színpadról és Jessica felé igyekeztem, akihez addigra már Thomas is csatlakozott.

- Sziasztok! – mentem oda melléjük, az egyik karommal átölelve Jess derekát.

- Helló, Eric. – köszönt a menedzserem. – Most tárgyaltuk Jessica-val a próbát és a „Nagyon jó!”-ban állapodtunk meg. De nemsokára engedik az embereket, szerintem menned kéne öltözni.

- De van még fél óránk, addigra mást terveztem. Az öltözködés pedig meg van 2 perc alatt. 

- Rendben, de amint meglátjátok az embereket, siessetek. Mert, ahogy ismerlek Eric, hamar elveszted az időérzéked és a „programotoknak” nézőközönsége is lehet. - rajzolt idézőjelet az levegőbe két ujjával, azzal el is ment.

- És most már elárulod, mit terveztél erre a kis időre? – fordult velem szembe.

- Persze. Elárulhatnám, de az sokáig tartana, inkább megmutatom. – felvezettem a színpadra, intettem Rob-nak, a technikusunknak, aki el is indította a zenét.

Az „I love you like a love song” nem számít a leglassabb zenének, de erre a pillanatra tökéletesen megfelelt. A páros táncokat mindig is szerettem, ha az iskolában arra került sor, akkor bevállaltam, ha senki más nem merte. Most is így volt. Megfogtam Jess egyik kezét, másik kezemet a derekára tettem, mint a keringőnél, de ezek gyorsabb tánclépések voltak. 

- Szóval ez lenne az a kis ártatlan program? – kérdezte.

- Igen, ezt terveztem. Nem bánod, ugye?

- Dehogyis. Olyan régen táncoltam már jó hangos zenére, ráadásul valakivel, hogy már el is felejtettem, milyen jó, ha a páros tánc. Köszönöm! – egy puszit adtam a homlokára, majd a refrénnél kipördítettem, aztán ismét vissza az úgymond lassúzáshoz.

Így ment ez 4 számon keresztül és mégsem éreztem magam fáradtnak. Amikor vége volt az utolsónak is, felvettem az ölembe, megpörgettem, aztán indultunk is vissza az öltözőbe. Alig maradt 10 percünk, így hozzáláttam az öltözéshez. A hajam kivasalásával elbajlódtam egy kis ideig, de nem vett el különösebben sok időt. Amikor már mindennel végeztem, kimentünk. A táncosok is készen voltak. A színpad mögött már egyre erősödött a sikítások hangja, jelezve, hogy egyre többen vannak a stadionban. 

Még vártunk pár percet, amíg a zenekar hangol, aztán belekezdtünk. Fergeteges show volt, nagyon sokan jöttek megnézni a koncertet, és ez mindig örömmel tölt el, hogy ennyi ember szereti azt, amit csinálok. Ez inspirál arra, hogy újabbnál-újabb dalokat írjunk, és lehetőleg minél több albumot adjunk ki. Amikor a „Break of Dawn” utolsó refrénje következett, lementem a színpad elé és rámutattam arra a lányra, aki az egész koncert alatt kiabált, vagy énekelte a dalaimat.

A biztonságiak átemelték a korláton, ő pedig felsietett a színpadra mellém. Átöleltem és úgy énekeltem az utolsó sorokat. Amikor vége lett a számnak, adtam az arcára egy puszit, amire ő teljesen belepirult. Aranyos volt, ahogy lement a barátnőihez és elkezdte mesélni, milyen jó is volt itt fent lenni velem. Amikor a beszámoló végére ért, tekintetüket ismét rám szegezték és énekelték a további dalokat. 

És a fotósok sem hiányozhattak. Nem tudom pontosan, hányan állhattak a színpad előtt, vagy éppenséggel mellette, de azt tudom, hogy sokan voltak. A show végén a reflektorok, amiknek a melegétől teljesen leizzadtam, kialudtak. Most sajnos nem tudtam osztani aláírásokat, de a riporterek azért sem tágítottak és követtek egészen a színpad végéig, ahol próbálták a biztonsági őrök visszatartani őket, de csak pár embert sikerült, a legtöbbjük átjutott és egyenesen az orrom alá tolták a diktafont, vagy a fényképezőgépet, hogy pár jó képet sikerüljön készíteni.

Nem tudtam mozdulni, teljesen körbevettek, szerencsére Thomas, Alex, Kevin és a többi táncos segített kikecmeregnem közülük. Alexék segítettek eljutni az öltözőm ajtajáig. Bementem, ahol Jessica várt a kanapén ülve. Indultam volna hozzá, de Thomas rontott be az ajtón.

- Eric, tudnál adni pár interjút? Egy páran itt maradtak és nem szándékoznak elmenni. – remek, ismét eltölthetek pár órát a kérdések megválaszolásával.

- Rendben, menjünk. – amint kinyitottam az ajtót, Molly-val találtam szembe magam, aki mellett egy kislány volt.

- Szia, Eric. Tudod, ő az unokahúgom, Maya, mindenképpen találkozni akart veled. Remélem nem baj, hogy elhoztam. – mosolygott kedvesen.

- Nem, semmi baj, csak tudod, most készülök nekivetni magam az újságíróknak. De ezt képletesen értsd. – amint elmondtam, a riporterek már oda is jöttek hozzánk és a képek ismét készültek rólam és Molly-ról.

- Eric, ismét együtt vannak? – hallottuk a kérdést, amire szinte egyszerre válaszoltunk egy „Nem”-mel. 

- Molly, tud arról, hogy a volt barátja egy másik lánnyal van együtt? – tudtam, hogy erre is ki fognak térni, de még nem akartam Jessica-t is belekeverni ebbe, hiszen a média nem hagyná békén. 

- Nézzék, ezt most tisztázom. Eric és én barátként váltunk el. Bevallom, furcsa még számomra, hogy egy másik lányt szeret már, de ha ő boldog, akkor én is. Nincs több mondanivalóm. – ezzel faképnél hagyta a paparazzikat, maga után húzva Mayát, de nem sok sikerrel, ugyanis minden fotós, riporter utánuk ment. Még egy kérdést elkaptam: Mit ért azalatt, hogy furcsa? De a választ már nem hallottam. Istenem, talán abból az egyetlen szóból is kiforgatnak majd mindent. Már azon sem csodálkoznék, ha holnap a címlapon egy szaftos kis sztori állna rólunk. Kifújtam a levegőt, aztán visszamentem az öltözőbe a jelenlegi barátnőmhöz, akit mindennél jobban szeretek.

___________________________________________
Tessék csak tessék kommentelni, várom a jó és rossz komikat is egyben! :)