5. fejezet

Reggel boldogan, kipihentem keltem fel. Első utam a fürdőbe vezetett. Belenéztem a tükörbe és a hajam állásában kellemesen csalódtam. Majdnem úgy állt, mint tegnap. Nem volt annyira összekócolódva. Látszik, hogy nyugodtan aludtam, nem nagyon forgolódtam. Amikor kifésültem ismét a hajam, a telefonomat megkerestem és felhívtam Ericet. Szerencsére tegnap elmentettem a számát. Hezitálva, de megnyomtam a „Hívás” gombot. Háromszor csengett ki, mire beleszólt valaki, de nem Eric volt az.

- Halló? – szót bele egy női hang.

- Szia, Eric ott van?

- Igen, itt van a szobában, miért? Ki keresi?

- Egy… barátja vagyok. És te? – igaz illetlen dolog volt, de tudnom kellett, ki ő.

- Molly vagyok. Eric éppen zuhanyozik. Üzensz neki valamit? – Zuhanyozik? És egy lány van vele, akinél ráadásul a telefonja van?

- Nem, csak mondd azt, hogy ma nem érek rá. Szia! – meg sem vártam a lány elköszönését, azonnal letettem a telefont. Lehet félreértettem és Molly csak a testvére vagy rokona. Ha a barátnője lenne, akkor miért hívott volna randizni? Már nem számított, reméltem, hogy megmondja Ericnek az üzenetem.

Most azért csalódtam Ericben. Igaz nem ismertem olyan jó, de nem néztem volna ki belőle, hogy megcsalná a barátnőjét. Mindegy. Lementem lassan a lépcsőn a konyhába. Brooke már az ebédet készítette.

- Jó reggelt, hogy aludtál?

- Jó reggelt! Elég jól. – ránéztem az órára és már 11 is elmúlt.

- Túl jól, ha eddig bírtál aludni. Amúgy… mutatnom kell neked valamit. – odasétált a pulthoz és kivette a fiókjából a mai lapot. Amikor megláttam, rögtön ledermedtem. A címlapon a tegnapi netes kép virított. Rajta elég jól le lehetett olvasni a lakásunk címét, mert az utca elején lakunk, így a táblát és a házszámot is lefotózták. Remek! Aztán ott van Eric a kocsijával szemben és én az ajtónak dőlve. Ez a nap is nagyszerűen indul.

- Már csak a paparazzik hiányoznak a sok hülye kérdéssel. De… ez a fotó hogyan készült?

- Biztos valaki meglátta Eric kocsiját. Vagy eleve követték Ericet idáig. Azért reméljük, nem nagyon fognak idejárkálni a fotósok.

- Hát én is remélem. Különben is már csak 3 nap van. Utána hazautazok és akkor talán békén hagynak mindkettőnket. Jaj, egyébként nem is meséltem. Felhívtam Ericet.

- És miért?

- Mert tegnap volt egy cikk a neten pontosan ezzel a képpel. – mutattam az újságra. – És meg akartam vele beszélni ezt a dolgot.

- És mi történt? Felhívtad és…? – van, amikor türelmetlen típus, mint most is.

- Egy lány vette fel, valamilyen Molly. És azt mondta, hogy Eric zuhanyozik.

- Egy lány? A barátnője?

- Nem tudom, de akkor minek hívott randizni? Mindegy. Üzentem Ericnek, hogy ma nem fogok ráérni, szóval ne is jöjjön.

- Hát, Jess, szerintem ez hiba volt. Lehet, hogy csak egy rokona.

- Már nem számít. Megyek és felöltözök. – felballagtam a szobába, felvettem magamra egy háromnegyed-ujjú fehér felsőt egy fekete térdnadrággal. Kiegészítőként egy többsoros fekete láncot vettem a nyakamba. Kivasaltam a hajam és copfba kötöttem. Díszként lent hagytam pár egyenes tincset. Lementem és leültem a pulthoz. Csak bámultam ki a fejemből, néztem, ahogy a finom leves forr. Nagyon jó illatok keringtek a levegőben, már nagyon éhes voltam. Nem is reggeliztem, de 11 után már felesleges lett volna.

Amíg nem lesz kész az ebéd, úgy döntöttem, hogy beülök a TV elé és nézek pár filmet.  A híradó ment az egyik csatornán és persze a változatosság kedvéért Eric Saade új „barátnője”-ről volt szó. Hihetetlen, hogy mindenhol ott van a kép. Kikapcsoltam a TV-t, mire egy vakuvillanásra lettem figyelmes. Amikor kitisztult minden, láttam, ahogy egy paparazzi áll az ablak előtt. Azonnal odasiettem az ablakhoz és behúztam a függönyt.

- Brooke úgy érzem, hogy már nem lesz nyugtunk a mai nap.

- Miért? – kicsit el volt foglalva az ételekkel.

- Mert már láttam egy paparazzit. Lefotózott. – erre a földhöz vágta a leves szedőt. Ezen kicsit meglepődtem.

- Szerintem nem ennyire súlyos a helyzet.

- Nem azért. James hívott reggel, hogy még 1 hónapra ott kell maradnia. Valamilyen ideiglenes munkát kapott, ezért kint maradt.

- És mit szólnál hozzá, ha itt maradnék veled még 1 hónapra? – próbáltam feldobni valamivel.

- Jess én annak annyira örülnék. Tényleg maradnál? – mosolygott.

- Persze feltéve, ha megengedik anyuék. Amúgy sem tudnék mit csinálni. De… - eszembe jutott a suli. – Max csak 3 hétre maradhatok itt. Nemsokára suli és nekem folytatnom kell, ha ügyvéd akarok lenni.

- Igaz, de akkor is itt leszel velem egy kis ideig. – megöleltem. Kopogtak, így indultam az ajtó felé. Amikor kinyitottam, nagy meglepetés fogadott.