~Eric ~
Reggel nyolckor magamtól keltem, szinte hihetetlen, hogy nem a telefon ébresztett. Kipihenten, frissen indultam zuhanyozni. Tusolás közben még dalra is fakadtam. Hát hihetetlen, mint egy kamasz. Mindegy, az biztos, hogy a napom ma fél négyig a lehető leglassabban fog eltelni. Próbálom magam lekötni. Igaz lesz próba, de az sem tart sokáig. Csak délután 2-kor van vége, de onnantól akkor készülődök. Lehet, felhívom Jessica-t. Igen, még pedig most azonnal...
~Jessica~
Istenem, annyira szeretem, amikor az emberek a hívásukkal keltenek fel. El sem hiszem, hogy az emberek nem képesek aludni legfeljebb 10-ig. Nyár van és ezt ki is használom. Amikor megszólalt a telefonom, álmosan és dühösen szóltam bele, mint amilyen reggelente a kedvem. Egyszerűen nyűgös vagyok.
- Miért nem tudsz aludni 10-ig? – förmedtem rá az illetőre.
- Felkeltettelek? – Eric volt az, hangom azonnal lágyabb lett és kedvesebb, el sem hiszem, milyen reakcióim vannak egy fiú hallatán.
- Igazság szerint... igen. De nem baj, nem akartam sokáig aludni. – felnevetett.
- Akkor jó reggelt! – hangján hallani lehetett, hogy még mindig mosolyog.
- És miért hívtál? – kíváncsi voltam, milyen okot tud felhozni.
- Csak köszönni akartam és elmondani, hogy majd ünnepi ruciba öltözz!
- Tényleg? – meglepődtem – És miért? Hova megyünk?
- Az meglepetés, de szerintem tetszeni fog. És háromkor megyek érted, ha nem baj. Oda is kell érnünk.
- Öhm, nem, semmi baj. – Brooke felkiabált a konyhából valamit, de nem értettem pontosan, azért inkább jobbnak láttam, ha leteszem a telefont és lemegyek. – Figyelj, nekem mennem kell.
- Oké, menj csak, akkor háromra ott vagyok. Szia! – elköszöntünk egymástól, majd siettem le Brooke-hoz.
- Mi az? – támaszkodtam a konyhapultnak.
- Ezt meg kell kóstolnod. – remek, egy kóstolóért jöttem le, de nem baj. Már kezdtem éhes lenni. Nyújtotta felém a kanalat, amiben egy kis folyadék volt. Megkóstoltam, nagyon finom volt.
- Ez nagyon jó, mi a neve?
- Még ki kell találnom, de sok mindent kevertem össze. Nekem is ízlik. – mosolygott.
- Ááá, szóval számíthatok a WC-n ülésre?
- Nem, arról szó sincs. Egészséges és nem lesz tőle bajod. – visszafordult és kavargatta tovább a titokzatos ételt.
- Amúgy el tudsz majd kísérni? Ruhát kell vennem.
- Csak egy kis ideig, mert be kell adnom a projectet Johnnak. Követelte, de már komolyan idegesít. 1 hét múlva kell, de azért adjam be most azonnal. Mindegy, elvégre a főnököm, hallgatnom kell rá. És hova is akarsz te ruhát venni? – mindent sejtően mosolygott.
- Hát... Eric azt mondta, hogy ünnepi cuccban legyek, szóval vásárolnom kell. Mikor indulsz?
- Nemsokára, eljössz akkor te is?
- Persze. Megyek is felöltözni. – indultam fel a lépcsőn.
Alig 10 perc alatt már kész is voltam. Brooke gyorsan bement az irodába, én addig megvártam. Nem sokat kellett kint állnom, már jött is. Elmentünk néhány boltba, de nem találtunk ruhát mára. Már kezdtem ideges lenni, hogy talán nem lesz, miben menjek, de végre az utolsó bolt megmentett. Egy gyönyörű bordó-piros színű ruhát egy kis fekete övvel, amin egy fekete rózsa van. Annyira szép volt, pedig nem nagyon rajongok az ilyen színekért. Megvettük és indultunk is haza.
Nem gondoltam volna, de másfél óra alatt megjártuk a vásárlást. Hazaérve lepakoltam, és mivel volt egy néhány órám a randiig, Brooke megkért, hogy segítsek neki kiegészíteni a motivációs levelét. Nem tudom, pontosan minek neki, amikor van munkája, de John mondta neki, hogy minden dolgozónak kell. Segítettem neki néhány mondatot, mert délelőttönként nagyon előtör a költői személyiségem. Akkor általában előveszek egy papírt és verseket, dalokat írok. Volt, amikor egy elég jó dal összejött, de nem volt zongora vagy gitár a közelben, így nem tudtam egy normális zenét összehozni, szóval még mindig csak őrizgetem.
A délelőtt meglehetősen lassan telt és unalmasan, így rászántam magam és főztem. A legkönnyebbet, spagettit csináltam, így azt nem is ronthattam el. Elég jól sikerült, mire minden étellel elkészültünk, már dél is elmúlt. Megebédeltünk és mire össze is takarítottam és mosogattam magunk után, már fél kettő is elmúlt. Indultam készülődni. Először lezuhanyoztam és kimostam a hajam. Rávettem magam az idő beosztása miatt, hogy hajszárítóval szárítsam meg a hajam, pedig nagyon nem szeretem. Sikeresen beállítottam a hajam, kivasaltam és felvettem a ruhát. Csak egy kis szempillaspirált és szemceruzát használtam, nem viszem sosem túlzásba a sminket. Amikor elkészültem még maradt 10 perc 3-ig, addig lementem Brooke-hoz. Eric pontban háromkor már ott is volt. Na, eddig még rendben van minden.
- Szia, mehetünk? - kérdezte, miután kinyitottam az ajtót.
- Szia, persze. Elmentünk! – szóltam Brooke-nak. Beültem a sötétített ablakú autóba, ami most igazán jól jött, mert a tengerpart felé vette az irányt. Azt hittem, hogy oda fogunk menni, de nem. Elkanyarodott egészen egy park széléig, majd ott leparkolt. Kinyitotta nekem az ajtót és kisegített az autóból. Megfogta a kezemet és úgy vezetett. Kis kövekből volt kirakva a járda, amin lépegettünk lassan, mígnem egy kis tisztáshoz értünk., amin egy patak futott keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése