14. fejezet

Sziasztok!

Hát itt is van a 14. fejezet, kellemes olvasást! Tudom, hogy tegnapra ígértem, de közbejött valami, így nem tudtam hozni, de itt van és még hozzá is írtam pár mondatot. Remélem tetszeni fog! :)

Puszi!

Beléptem a már jól ismert ajtón. Levettem a pulcsimat, amit Eric el is vett és felakasztotta a fogasra.

- Nem vagy éhes?  - kérdezte végül, pár percnyi szünet után.

- De, egy kicsit. – válaszoltam. Kinyitotta a hűtőt, majd belenézett. Én is mellé léptem. A lasagne mellett döntöttünk, de mivel otthon nem volt oregánó, bazsalikom és olíva olaj, így hát ez az ötlet ugrott.

- Tudod, lehet nem lesz olyan egyszerű vacsit csinálni, mint gondoltam. – mondta mosolyogva Eric. – Mit szólnál egy egyszerűbb ételhez?

- Például?

- Imádom a tojásos-sajtos melegszendvicset. Nem tudom, te szereted?

- A melegszendvics a 3. helyen áll a képzeletbeli listámon. Az egyik kedvenc. – mosolyogtam. Hozzá is láttunk az elkészítéséhez. Hamarabb készen lett, mint gondoltunk volna. Még sosem csináltam, mert eddig mindig megvettem. Nem jutott még eszembe, hogy talán ilyet is ehetnék a sok müzlin kívül. Szinte már megszállottja lettem a müzlinek.

A vacsorának mondható szendvics nagyon finom volt, és ez Eric érdeme. Nagy részét ő csinálta. Vacsora közben nem szóltunk egy szót sem. Kimentem a konyhába kezemben a két tányérral és gondolva egyet, elmostam mindkettőt. A kezemet megtöröltem, és amikor megfordultam, Eric izmos mellkasába ütköztem. Kezét derekam köré kulcsolta és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

- Tudod, most készültem zuhanyozni, és ha végeztem, lesz egy meglepetésem. – kacsintott, majd bement a fürdőbe, de mielőtt bezárta volna az ajtót, még ezt mondta. – Csatlakozhatsz is, ha akarsz. – pimaszul mosolygott.

- Inkább kint megvárlak. – még egy mosolyt küldött felém, azzal bezárta az ajtót. A jól ismert nappaliból kilépve lassan haladtam a folyosón, nézelődtem. Egy ajtó nyitva volt, gondoltam benézek. Valószínűleg a hálószobába léptem be, mert volt egy nagy franciaágy, két oldalán egy kisebb éjjeliszekrénnyel. A fal fehér és sötétlila színű volt, rajta néhány kép. Szintén tájkép. Az ággyal szemben a szoba másik végében TV volt, alatta egy kisebb, mellette pedig egy nagyobb szekrény. Az egyik sarokban egy bőrfotel volt, az egyik karjára pedig ruhák voltak kirakva. Biztosan Eric tette oda. Nagyon kényelmesnek látszott a fotel, így beleültem. Olyan kellemes volt, ha hazamegyünk, be kell szereznem egy ilyet. Nem telt el 2 perc sem, a szemem leragadt és el is aludtam.

~Eric~

Siettem kicsit a zuhanyzással, a hajamat sem igazítottam meg, csak megtöröltem. Derekam köré csavartam egy törölközőt és indultam a ruhákért, amit a szobában hagytam. Siettem, hogy felöltözzek, de majdnem elcsúsztam, szerencsére a kezem megtapadt az ajtó szélén, de a törölköző félig lecsúszott róla, így azonnal vissza is tekertem a derekamra. Benéztem a konyhába, de Jess nem volt ott. Biztosan körbenézett. A nappaliban sem volt, így hát a hálószoba maradt. Benéztem és ott aludt a bőrfotelben. Nem akartam felébreszteni, így halkan elvettem a ruhákat, kimentem és lassan becsuktam az ajtót.

Bementem a fürdőbe átöltözni. Amikor végeztem, ránéztem az órára, ami fél 11-et mutatott. Nem is csodálkoztam azon, hogy Jessica elaludt. Nem akartam felkelteni, de nem aludhat a fotelben, így halkan visszamentem a szobába. Gyengéden megráztam a vállát, mire felkelt és megtörölte a szemeit.

- Sajnálom, csak leültem kicsit… - megcsókoltam, belefojtva a szót.

- Nincs mit sajnálni. Fél 11kor én is elaludnék. – mosolyogtam – De gyere, aludj inkább az ágyban, az sokkal kényelmesebb.

- Ha nem haragszol, akkor én is lezuhanyoznék. – húzta el a száját.

- Ja persze. Adok neked egy felsőt, amiben aludhatsz. – odamentem a szekrényhez, kivettem a fiókból egy fehér trikót és odaadtam neki egy puszi kíséretében. Egy „köszönöm” pillantás és egy mosoly után indult is a fürdőbe. Gondoltam megvárom, míg visszajön. Lefeküdtem az ágyba, és alvást szimuláltam. Kíváncsi voltam Jess reakciójára.

~Jessica~

Amikor végeztem a zuhanyzással, ami felüdített – jellemző, hogy ez után nem tudok elaludni – felöltöztem, felvettem a fehér trikót, ami kicsit nagy volt rám, de egész megtetszett, majd kiléptem az ajtón. A nadrágomat és a felsőmet a kezemben vittem vissza a szobába. Amikor beléptem, láttam, hogy Eric alszik. Annyira aranyos volt, nem bírtam ki, így letettem a ruhát a fotel karjára és bebújtam az ágyba Eric mellé. Az oldalán feküdt felém fordulva, angyali arcára mintha egy kis mosoly is kiült volna. A haja félig megszáradva kócolódott össze. Nem hagyhattam ki, gyengéden bele is túrtam, amire kicsit megmozdult, így vártam, hogy talán felkel, de nem. Kezem arcára kalandozott, egyszer végigsimítottam az egyik oldalán. Amire végképp nem vártam, az az, hogy megszólal.

- Ennyire szeretsz hozzám érni? – kinyitotta a szemét, majd felült.

- Szükségesnek éreztem. De te hogy-hogy nem alszol?

- Nem tudtam elaludni és amúgy is meg akartalak várni. – mosolygott – Ééés kíváncsi voltam. – kacsintott.

- Mire voltál kíváncsi? Arra, hogy mit fogok csinálni?

- Igen. És bevallom, elviseltem volna még a simogatást, csak nem akartam, hogy lefeküdj. Amúgy álmos vagy? Mert ha nem, akkor nem muszáj aludnunk.

- Öhm, nem. Nem vagyok álmos. A hideg zuhany teljesen felüdített és azt hiszem aludtam kb. 5 percet a fotelben. Ennyi nekem általában elég ahhoz, hogy egy kis időre kimenjen az álmosság a szememből. És mit terveztél így éjszakára? – egy féloldalas mosoly kíséretében mondta:

- Vetkőzős póker? – erre felvontam a szemöldököm, majd válaszoltam.

- Így? Ketten? Nem lenne sok meglepetés benne. – nevettem.

- Hát, ha kell, felhívom Alexéket. De csak vicceltem. Amúgy nem tudom, mit csinálhatnánk. – mindent sejtető vigyor ült ki az arcára, majd közelebb húzott magához, és egy rövid csókot nyomott ajkaimra. – Tudod, örülök, hogy így alakult. De oda kell adnom. – kérdőn néztem rá.

- Mit is? – erre felállt az ágyról, odament a szekrényhez, ahova a pulcsiját akasztotta be, majd kivett valamit a zsebéből. Amikor közelebb hozta, akkor ismertem fel. A ház kulcsai. Szem forgatva vettem el a kezéből. – Ezt mikor vetted el?

- Amikor a próbán odaadtam neked a táskát. Sajnálom, de muszáj volt. – ártatlanul mosolygott.

- Persze. Mindegy, azért örülök, hogy mégsem veszett el. De remélem, tudod, hogy ezért még kárpótolnod kell. – egy hangos sóhaj után azt mondta:

- Mi lenne, ha holnap eljönnétek a koncertemre?

- Hát, már a jegyek nálunk vannak, szóval amúgy is elmentünk volna. – mosolyogtam – Valami mást kell kitalálnod.

- Igen, eddig csak a koncertről volt szó. De mi lenne, ha a fellépés után az öltözőmbe jönnél? Ott jobban el tudnánk ütni az időt. Elég jó társaság tudok lenni. – mélyen belenézett a szemembe – Akkor benézel majd az öltözőmbe?

- Még nem tudom. – mosolyogtam – Talán. – kacsintottam, mire ajkaimra, majd ismét a szemembe nézett és egy vadabb csókban forrtak össze ajkaink.

Kezét becsúsztatta a trikó alá, a hátamat kezdte simogatni, ahol érintette bőrömet, égetett. Vágytam rá mindennél jobban, de tudom, hogy ez még nagyon korai lenne. Azonban arra a pár percre az agyam teljesen kikapcsolt. Csak érezni tudtam nem pedig tisztán gondolkodni. Eric hátradöntött az ágyra, majd a trikóm alját kezdte felhúzni, amikor megfogtam a kezét.

- Tudod… ez most még nem menne nekem. - leszállt rólam, majd mellém feküdt.

- Megértelek, ne haragudj. - egy puszit nyomott a homlokomra, majd hozzátette. – Szerintem aludjunk.

- Igen, jó ötlet. – az oldalamra fordultam, mire ő átölelt és kezét összekulcsolta az enyémmel. Nem sok kellett ahhoz, lehunytam a szemem és pár percen belül aludtam is.