Sziasztok! :)
A részt tegnap akartam hozni, de amikor este elolvastam, nem igazán tetszett, így ki is töröltem egy jókora részét, amit ma megbántam, mert megint meg kellett írni. Mit ne mondjak, szerintem ez a rész... sz*r lett, már ha kifejezhetem így. :/
De azért remélem elnyeri a tetszéseteket! :)
Kellemes olvasást hozzá! :)
Csók <33
A részt tegnap akartam hozni, de amikor este elolvastam, nem igazán tetszett, így ki is töröltem egy jókora részét, amit ma megbántam, mert megint meg kellett írni. Mit ne mondjak, szerintem ez a rész... sz*r lett, már ha kifejezhetem így. :/
De azért remélem elnyeri a tetszéseteket! :)
Kellemes olvasást hozzá! :)
Csók <33
~Eric~
- És mi volt az a törölközős jelenet a fürdőben? – erre a kérdésére nem tudtam hirtelen válaszolni, segélykérő pillantással néztem Jess-re, aki éppen akkor ért vissza konyhából. Bíztam abban, hogy majd közbevág, de nem így lett, ő is hasonlóképpen meglepődött, mint én. Nem hallgathattam örökké, éppen elég volt az a 10-15 másodperc, valamit ki kellett nyögnöm. – Csak a… ruhaválasztás miatt akartam behívni Jessica-t, hátha tud nekem segíteni, mit vegyek fel. Esküszöm, hogy tényleg csak ez volt az oka, hogy felhívtam a lányát, uram. – reménykedtem benne, hogy megenyhül. Bár, jobban belegondolva, a helyzetem elég kínos volt, egy szál törölközőben ott álltam, amint Jess-t hívom fel a fürdőbe, de tényleg nem volt semmi hátsó szándékom.
- Rendben, én elhiszem, ne mentegetőzz! – emelte fel kezeit. Ezután valahogy áttértünk a focira ismét, amit már barátnőm anyukájának sem volt kedve végighallgatni, ezért mind hármójuk letelepedett a nappaliban, mi pedig tovább áradoztunk a fociról, az elvesztett vagy megnyert meccsekről. – De az a gól valami hihetetlen volt! Lehetetlen lett volna berúgni, mégis megtette.
- Hiszen a csapat legjobb játékosa, nem is ronthatta volna el. – fél óra után még mindig ez volt a téma, amikor Tiffany szakított minket félbe.
- Rendben, én elhiszem, ne mentegetőzz! – emelte fel kezeit. Ezután valahogy áttértünk a focira ismét, amit már barátnőm anyukájának sem volt kedve végighallgatni, ezért mind hármójuk letelepedett a nappaliban, mi pedig tovább áradoztunk a fociról, az elvesztett vagy megnyert meccsekről. – De az a gól valami hihetetlen volt! Lehetetlen lett volna berúgni, mégis megtette.
- Hiszen a csapat legjobb játékosa, nem is ronthatta volna el. – fél óra után még mindig ez volt a téma, amikor Tiffany szakított minket félbe.
- Apa, nézd, Eric megy a TV-ben. Most megtudhatod, hogyan énekel a svéd pacsirta. – mosolygott, majd hangosabbra vette zenét. Éppen a Popular klipje ment, a klubba érkezésünknél hangosították fel a TV-t. Jessica apukája szótlanul nézte végig a videót, majd amikor vége lett, vállba veregetett.
- Na, nem is olyan rossz, mint amilyet vártam. – kezdetnek jó – Nem nagyon értek a zenéhez, de felismerem a jót, és ez oda tartozik. – kellemeset csalódtam most. Rosszabb kritikára számítottam, de végül mégsem lett az, aminek a legjobban örültem. – De azért tanulj karatézni, fiam! – mondta. Tudtam, hogy a klipre céloz, amikor „megvertek”.
- Már terveimbe vettem! – mondtam hangosabban, mert már ismét a konyhában voltak. – Jess, gyere csak egy kicsit, valamit elfelejtettünk megbeszélni! – szólt az anyukája. Vajon mi az, amit még nem említettek? Jessica-val együtt a konyhába indultunk.
~Jessica~
- Szóval, nagyapád felhívott. – kezdte anya, miután minden leült az asztalhoz. – Megsérült a térde, így a ház körül nem nagyon tud munkálkodni, az orvos amúgy is pihenésre kényszeríti, amitől hamarabb gyógyulna meg, de ismered a nagyapádat, képtelen nyugton maradni.
- Igen, de hogy jövök én a képbe? – kérdem értetlenül.
- Most akarom elmondani. Tudjuk mindannyian, hogy a nyaralás miatt utaztál Svédországba, ami az éghajlatot nézve, elég furcsa döntés, na de nem is húzom tovább. Másfél hétre Magyarországra kellene utaznod, hogy segíts nagyapádnak. Tiffany nem tud, mert két nap és táborba mennek. Mi sem hagyhatjuk itt a munkát, így választottunk téged. Elmennél másfél hétre vidékre? – hát mindenre számítottam, de erre nem.
- Nem tudom, anya. Tudod, hogy szeretem nagyapát, de… magyarul sem tudok már annyira. – húztam el a szám szélét.
- Tudjuk, Jess, hogy nem csak ez az egy oka van, amiért nem akarsz odautazni, de hidd el, jó lesz. Szívnál egy kis vidéki levegőt, nagyapád sem látott már vagy 4 éve, biztosan örülne a látogatásodnak. – győzködött, és igaza volt. Valóban régen láttam őt, és egy kis vidéki levegő sem fog megártani.
- Rendben, benne vagyok. – mosolyogtam. – És mikor kellene indulnom? – tértem rá a legfontosabb dologra.
- Igen, de hogy jövök én a képbe? – kérdem értetlenül.
- Most akarom elmondani. Tudjuk mindannyian, hogy a nyaralás miatt utaztál Svédországba, ami az éghajlatot nézve, elég furcsa döntés, na de nem is húzom tovább. Másfél hétre Magyarországra kellene utaznod, hogy segíts nagyapádnak. Tiffany nem tud, mert két nap és táborba mennek. Mi sem hagyhatjuk itt a munkát, így választottunk téged. Elmennél másfél hétre vidékre? – hát mindenre számítottam, de erre nem.
- Nem tudom, anya. Tudod, hogy szeretem nagyapát, de… magyarul sem tudok már annyira. – húztam el a szám szélét.
- Tudjuk, Jess, hogy nem csak ez az egy oka van, amiért nem akarsz odautazni, de hidd el, jó lesz. Szívnál egy kis vidéki levegőt, nagyapád sem látott már vagy 4 éve, biztosan örülne a látogatásodnak. – győzködött, és igaza volt. Valóban régen láttam őt, és egy kis vidéki levegő sem fog megártani.
- Rendben, benne vagyok. – mosolyogtam. – És mikor kellene indulnom? – tértem rá a legfontosabb dologra.
- Szerdán, azaz holnapután. Kora reggel kellene elindulnod, hogy még délelőtt odaérj. És ha szeretnéd, valaki veled mehetne, hogy ne kelljen egyedül utaznod. – tudtam jól, kire céloz, és nem is rossz ötlet, feltéve, ha elengedik másfél hétre velem.
- Eljönnél velem? – fordultam Erichez.
- Nem tudom, még meg kell beszélnem a menedzseremmel, hogy elenged-e, mert akkor a koncerteket át kell tenni más időpontra…
- Talán jobb is, ha nem megy veled, kicsim. – szólalt meg apa.
- Apa, ne csináld már…
- Rendben én nem szóltam semmi. - már kezdtem azt hinni, hogy megkedvelte Ericet, de mégis mit vártam? Mondjuk ennyinek is örülhetek, mert haragudhatna rám, amiért nem említettem meg neki, hogy van barátom, de most telefonba mondjam el? Ez a találkozó pedig pont kapóra jött.
- Jess, megmutatod, hogy hova tehetném a ruháimat? – kérdezte Eric, mire apa hirtelen megfordult.
- Csak nem itt alszol? Azt hitem, hogy este már mész is.
- Apa, nem vagyok már 14 éves. – szóltam, mire Tiffany is beszállt a beszélgetésbe.
- Apu, miért nem engeded meg? Jess már tényleg felnőtt, tud vigyázni magára, bár nem hiszem, hogy Eric mellett erre szüksége lenne. Különben is, nem mindennapi eset, hogy egy házban lehetek egy énekessel. Hú, ha ezt otthon elmesélem! – ujjongott.
- Rendben, de nem alszotok egy szobában, kicsik is vannak itt. – célzott ezzel Tiffanyra.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. Nemsokára 15 leszek, chh, persze, még hogy kicsi. – mérgelődött, é n pedig felmentem Erickel a szobába.
- Azt hittem, hogy apukád kedvel, de ezek szerint tévedett. – lépett mögém, miközben kipakoltam a cuccait. Amint kezembe akadt egy ruhadarab, megfordultam és felmutattam neki.
- Szerintem jobb, ha te pakolod ki a ruháidat, mert még a végén olyan dolog akad a kezembe, ami nem igazán kellemes.
- Valóban? Mire gondoltál? – most tűnt igazán fel nekem, hogy ez sem egyértelmű mondat volt, bár Ericnek szerintem igen.
- Mondjuk egy ilyen bokszer. Nem szeretem a férfiak gatyáját fogdosni, szóval ez a feladat rád maradt. – a fejére dobtam a bokszert, majd elmentem előle. Nevetve levette a fejéről a ruhadarabot, majd a bőröndjéhez fordult, és kotorászni kezdett benne. – Tudod, hoztam ám neked valamit. Egy olyan dolgot… aminek örülni fogsz… szerintem. – amint megtalálta a keresett holmit, elém jött, és a fejemre tette. – Egy kalap, viseld egészséggel.
- Nekem nem áll jól a kalap, Eric. – levettem, a fejemről, hogy jobban szemügyre vehessem. Egy barna, kockás kalap volt, ami abban a pillanatban megtetszett, így a tükör elé mentem, hogy a fejemre tegyem ismét.
- Ne butáskodj, a kalap mindenki fején jól mutat. Különösen a tiéden. De ha nem tetszik, vissza is vihetem, vagy csak szimplán megtartom magamnak. – lekapta a fejemről, majd a háta mögé dugta.
- Ne, meggondoltam magam, mégis elfogadom.
- Már késő, a sajátomnak nyilvánítottam. – mondta, de eszébe jutott valami – De ki is fizetheted. És most nem pénzre gondolok.
- Tudod, a házban nem csak mi vagyunk. – tájékoztattam a nyilvánvaló helyzetről.
- És még én vagyok a perverz. Nem arra gondoltam, bár majd azt a jó kisprogramot is beszorítjuk egyszer. Nekem elég egy vagy több csók is.
- Na, azt kapsz. – mondtam, majd közel hajoltam hozzá, hogy egy puszit nyomjak ajkaira.
- De ez nem csók volt. Nem baj, örülhetsz, hogy ilyen jószívű vagyok, odaadom a kalapot. – mondta, majd felém nyújtotta az említett tárgyat. – Tessék.
- Köszönöm, nagyon tetszik. – amint kimondtam, szorosan magához húzott, felkapott az ölébe, én a lábamat a derekán kulcsoltam össze, és megcsókoltam.
- Hmm, ez jól esett. – mondta, majd letett.
- Khm-khm. – köszörülte meg a torát Tiff, mire mindketten rá figyeltünk. – Eric, gyere, apa megmutatja, hol fogsz aludni. Jess, én veled alszok. – mondta, majd elment.
- Mmm, apukád olyan gonosz. – lebiggyesztett szájjal ment ki, majd utoljára visszanézett, küldött egy légi puszit, aztán lement. Remélem, hogy Eric el fog tudni jönni velem Magyarországra, bár ez a koncertbeosztásán is múlik. Ezen a héten csak egy koncertje lenne, de akkor azt is át kell tenni más időpontra. És apa vajon hol nézett neki helyet? A vendégszoba az övéké, Brooke mellé meg csak nem fog menni, és azt nem engedem, hogy a nappaliban aludjon. Erre a helyválasztásra kíváncsi leszek. Úgy döntöttem, hogy lemegyek én is, és megnézem, mit ügyködött apa, de van egy olyan érzésem, hogy Ericnek nem lesz kényelmes.
