„Eddig mindig is azt hittem, hogy a szerelem a legjobb dolog az ember életében. Boldogabbnak érzed magad tőle, barátságosabb vagy mindenkivel, jobban szereted az embereket és főleg, hogy elűzi a gondjaidat. De ez nem így van. A problémák megmaradnak, csak megfeledkezel róluk, így boldogabb vagy. Az emberekkel való kedvesség hangulattól függ, nem feltétlenül tesz boldoggá a szerelem. Ha igazán szeretsz valakit, attól még nem fog megváltozni az életed, csak máshogy akarod élni…”
De miért írom én ezt a naplómba? A szakítás alig 2 hete történt, nem sirathatom életem végéig. Ha a másik lányt választotta, akit kevésbé ismert, és aki az úgynevezett „plázacicák” közé tartozik, hát legyen. Az ő döntése, majd rájön a hibájára, amikor majd az a lány egy másik fiúért fogja ott hagyni. Tovább kell lépnem, nem sirathatom örökké az amúgy is viszonzatlan szerelmet. A két hét alatt gondolkoztam. Talán nem is szeretett? Talán mindig is az olyan nők érdekelték, akik minden héten más pasikkal vannak? Nem fogom megtudni, de egyben biztos vagyok: örökké el akarom felejteni. Ki akarom törölni az életemből, nem akarok vele kapcsolatban semmire sem emlékezni. Azok csak fájdalmat okoznak. Egy új életet kell kezdenem, a jövőmre koncentrálva.
- Jessica, gyere le ebédelni! – kiáltott fel hozzám Brooke, az unokatestvérem. Mivel a nyaram eléggé unalmas lenne, ezért úgy döntöttem, hogy Brooke-nál alszok. Amolyan csajos hét lesz. A barátja egy hétre kiment külföldre, így csak unatkozna otthon. Ő már 24 éves, így különköltözött James-el, aki már ez ideje tervezgeti a leánykérést.
- Azonnal megyek! – visszatettem a fiókba a naplómat és lementem a lehető leggyorsabban ebédelni. Isteni illatok csapták meg az orrom. Reggel hatkor reggeliztem, így már éhes voltam.
- Jess, arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma valahova. örülök, hogy itt vagy, de eléggé unalmasan telnek a napok. Mi szólnál ahhoz, ha moziba mennénk?
- Az fantasztikus lenne. És melyik filmet néznénk meg?
- Nem tudom. Majd ott szétnézünk. Ha később kezdődne egy film, akkor addig elmászkálunk a plázában. Milyet szeretnél?
- Hát jó lenne a vígjáték. Most semmi romantikus stílusút nem akarok nézni, arról Sam jutna az eszembe…
- Jess, kérlek. El kell felejtened. Még csak 20 éves vagy, lesz időd találni egy normális fiút. Az egy idióta volt, de erre ő is rá fog jönni. Higgy nekem, mire hazamész innen, járni fogsz valakivel. 6 nap alatt bepasizunk…
- De neked ott van James.
- Jobban mondva, bepasizol! Majd olyan 1 óra fele elindulunk?
- Igen, addigra szerintem meg fogom enni ezt az isteni brassóit. Tényleg jól főzöl.
- Egy szakácsnő nem lehet béna az ilyen dolgokban. És az egy hét alatt elsajátítok egy remek receptet, amit majd én találok ki. És már nagyjából meg is van az ötlet.
- Hmm és mi lenne az? – tudtam, hogy nagyon finomakat főz, így kíváncsi voltam, hogy mit fog megint kitalálni.
- A neve: tejes muffin.
- Na, ne szórakozz! Tejes? – kicsit meglepő volt az ötlete.
- Igen. Meg lesz csinálva a rendes muffin, csokis, vaníliás vagy bármilyen és leöntjük tejjel. Finom puha lesz és átveszi a tej ízét.
- De lehet, hogy ezt már kitalálta valaki, nem? Igazán nem nehéz összeállítás.
- Lehet, de én fogom piacra dobni. Meglátod, mekkora sikere lesz!
- Képzelem. – közben már meg is ettem a brassóit és indultam készülődni a moziba.
Valami kényelmes ruhát akartam felvenni, amiből gyorsan kibújok, mert lehet, hogy majd próbálok az áruházban néhány cuccot. Végül egy kék-kockás topra és egy sötétebb farmerra esett a választásom. A nadrághoz felvettem egy barna övet és egy barna csizmát. A hajamat kiengedtem, nem csináltam vele semmit, mert most még eléggé göndör volt, csak megfésültem. Készen álltam a mozizásra. Brooke is elkészült, ő egy világoskék, mély ülepű overállt választott.
- Mehetünk? – kérdezte a slusszkulcs keresése közben.
- Persze. Nem találod a kulcsot?
- Nem, pedig ide tettem az asztalra. Segítesz megkeresni?
- Hogyne. – kerestük mindenhol, az egész lakást átkutattuk miatta, de nem találtuk. Minden kabát zsebét és minden táskát megnéztünk, de sehol nem volt.
- Akkor busszal kell mennünk. – Szerencsére nem kellett sokat várni a következő járatra. Felmentünk és leültünk. Pont a kapaszkodóhely előtt foglaltunk helyet. Egyszer kinyílt a busz ajtaja és egy kapucnis srác szállt fel. Amikor felért, pont előttünk állt meg, levette a kapucniját. Vasalt barna haja volt és gyönyörű barna szeme. Nagyon helyes volt, egy ideig néztem, de mivel ez feltűnt Brooke-nak is, ezért inkább abbahagytam. Felvonta az egyik szemöldökét és mindent sejtően nézett rám.
- Mi az? – kérdeztem értetlenül.
- Ne tedd nekem az ártatlant. Nem csúnya, meg kell hagyni. – ezeket már csak a fülembe súgta.
- Hát nem. – Véletlenül akkor figyeltem ismét, amikor ő is rám nézett. Mindketten elkaptuk a tekintetünket egymásról. Én abban a pillanatban el is pirultam, de lehajtottam a fejem, úgyhogy nem hiszem, hogy bárki is láthatta, csak Brooke. Ő mindent észrevesz.
- Megyek, beszélnem kell a sofőrrel. Mindjárt jövök, addig ülj belülre. – nem értettem, hogy miért, de megtettem. Mintha előre látta volna, az előttem álló srác odajött hozzám.
- Leülhetek? – ránéztem Brooke-ra, aki bólogatott, hogy igen.
- Persze, ülj csak le. – a kölnije megcsapta a orrom, nagyon jó illata volt. A nagy csendet ő törte meg.
- És idevalósi vagy?
- Öhm, igen. – nem tudtam felhozni semmilyen témát, még a nevét sem tudtam. Kezdett egyre kínosabbá válni a dolog.
- Jaj, el is felejtettem. James vagyok.
- Jessica. – kezet ráztunk, aztán Brooke szólt, hogy itt szállunk le. – De nekem mennem kell, itt szállunk le.
- Én is! – szólt utánam. Ezen egy kicsit meglepődtem. Pont ott, ahol én? A pláza előtt?
- Tényleg?
- Igen, megyek a plázába. – Na, jó, ez kicsit bizarr volt. Mintha követne, de nem hiszem, hogy tudja, hova megyek.
- Én is odamegyek. A haverok várnak, moziba megyünk. – woaw, ez sokkolt. Szinta tudja, hogy hova megyünk. Nem baj, legalább lesz Brooke-on kívül valaki, akit egy kicsit is ismerek.
Szuper lett a rész :)
VálaszTörléssiess <3