3. fejezet

Nem tudtam, hogy most elmenjek-e a randira vagy nem. De már megadtam neki a címem és a telefonszámom. Mindegy, majd holnap, amikor jön, beszélni fogok vele. Igen, ezt fogom tenni. Amikor felálltunk az asztaltól, elköszöntem Rachel-től és elindultunk haza. Délután 5 fele járhatott, még világos volt. Nem volt kedvem hazamenni, ezért inkább maradtam a városban egy kicsit. A sok boltba benéztünk Brooke-kal, vettünk is néhány cuccot. Amikor kijöttünk az egyik boltból, leültünk egy padra. Brooke egy srácra mutatott, aki egy étteremből lépett ki egyedül. nagyon helyes volt. Szembe jött velünk. Hogy haladjunk is, felálltunk a padról. Amint ez megtörtént egy férfi kikapta a kezemből a táskámat és biciklin gyorsan elhajtott.

- Héé! Hozza vissza! – kiabáltam, mintha bármit is segített volna. Szerencsére a szembe jövő srác hallotta, így a menekülő pasas elé állt és lerántotta a bicikliről. Kivette a kezéből a táskát, majd felénk tartott.

- Tessék. – adta vissza a cuccom.

- Nagyon köszönöm! – néhány másodpercig csak néztük egymást, majd ő törte meg a csendet.

- Öhm, egyébként a nevem Zack. Zack Segal. – felém nyújtotta a kezét.

- Az enyém Jessica Curtis. – kezet ráztunk, majd eszembe jutott valami – Nem lenne kedve eljönni egy vacsorára? Hálám jeléül.

- De, örömmel. És hova kellene mennem?

- Ó, tényleg! – leírtam egy lapra a címünket – De nekem most mennem kell. Akkor este 8-kor jó magának?

- Persze.  De tegeződhetnénk?

- Hogyne, nekem is jobb úgy. – mondtam mosolyogva. – De most akkor megyek. Akkor este találkozunk, Zack! – intett, majd mi is hazamentünk. Otthon minden ételt elővéve válogattam ki a vacsora hozzávalóját, de Brooke felküldött a szobámba, hogy készülődjek, majd ő megcsinálja az ételeket.

Felmentem, lezuhanyoztam. A vizet hidegebbre állítottam, mert most jól esett a kevésbé meleg víz. Amikor végeztem egy törölközőt magam köré tekertem és úgy mentem ki a szobába. Amikor leültem az ágyra, hallottam a telefonom csengőhangját. Felvettem, mert nem tudtam, hogy ki az.

- Szia, Jessica! – üdvözölt egy számomra ismerős hang, de nem jutott eszembe a neve.

- Szia. Ki is vagy?

- James. A buszról és a moziból. – vagyis Eric.

- Szia E… James! Miért hívsz?

- Csak meg akartam kérdezni, hogy vagy?

- Tényleg csak ezért hívtál fel? – kérdeztem mosolyogva.

- Igazából nem.  Azért hívlak, mert most éppen felétek tartok. Kb. 10 perc és ott is vagyok.

- De miért jössz?

- El kell mondanom neked valamit, ami lehet, megváltoztat mindent. – a nevére gondoltam, talán elárulja, hogy ő igazából Eric Saade.

- Ööö, oké. Gyere csak. – zavaromban nem tudtam mit mondani, hiszen Zack is ide fog jönni.

- Rendben, akkor, szia! – Letette a telefont. Készülődni kezdtem, felöltöztem egy kényelmes ruhába. Nem volt időm megszárítani a hajamat. Alighogy felkaptam magamra a ruháimat, már csengettek. Amikor leértem a lépcsőn, Brooke kinyitotta az ajtót és Eric belépett.

- Szia! – álltam elé. Brooke visszament a konyhába.

- Szia. – megölelt, mintha már olyan régóta ismernénk egymást, pedig még egy napja sincs. A konyhába vezettem.

- És mondd csak James… - odasétáltam a pulthoz – vagy az Eric nevet szereted jobban? – láttam arcán a döbbenetet.

- Hogy mi? – értetlenkedett, de szerintem pontosan tudta, hogy miről beszélek.

- Ugyan már! Tudom, hogy ki vagy! Eric Saade a svéd popsztár.

- Nézd, öhm…

- Miért mondtál nekem hamis nevet?

- Mert nem tudtam, hogy felismersz-e a nevem hallatán. Akkor nem tudtam volna abban reménykedni, hogy eljössz velem egy randira.

- Hát, most már meggondolom. Tudod, általában az első benyomás a legfontosabb, de te ezt elszúrtad és…

- Kérlek! Adj még egy esélyt!

- Nem tudom… - ekkor Brooke sétált oda mellém és a fülembe súgta: „A srác biztosan el akarta neked mondani. Talán ezért jött ide. Gondold meg!” – igaza van. Kap még egy esélyt, de ha azt is elszúrja, akkor vége. – Rendben. Egy utolsó esély, nem lesz több!

- Köszönöm. Majd holnap kiengesztellek!

Még sokáig elbeszélgettünk hárman, amikor hallottam a csengő hangját.  El is felejtette Zacket. Ránéztem az órára, és már 8 is elmúlt néhány perccel. Odasétáltam az ajtóhoz, hezitálva, de kinyitottam.

- Szia, Zack! Gyere be!

- Szia. – belépett az ajtón.

- Jessica, Brooke hívott, hogy… - Eric meglátta Zack-et. – Helló.

- Csá. Jessica, nem is mondtad, hogy többen leszünk.

- Igen, nekem is elfelejtetted említeni, hogy ma estére vársz még valakit. – mondta lenézően végigmérve Zack-et. – elég kínos volt a helyzet, próbáltam magam kimenteni.

- Nos, úgy gondoltam, hogy többen jobb. Elvégre a buli akkor buli, ha vagyunk egy páran.

- Igaz. – Eric odalépett Zack-hez és kezet fogott vele.

- Üdv, Eric Saade.

- Helló, Zack Segal. Várj, Eric Saade? Valahonnan ismerős ez a név.

- Talán a TV-ből. – kérdő tekintetét látva Eric azonnali magyarázatba kezdett. – Eric Saade, a svéd popsztár, stb. stb.

- Ja, tényleg! Meg az Eurovíziós Dalverseny is, ugye?

- Igen. Tájékozott vagy ezen a téren.

- Igen, hangmérnökként dolgozok. – elég jól elbeszélgettek, nem is akartam megzavarni a társalgásukat, ezért odamentem Brooke-hoz, aki már végzett az étellel.

- Hát hallod, ezek nagyon jól elvannak egymással. És még aggódtam, hogy mit fognak egymáshoz szólni.

- Igen, látszik, hogy valamennyire közös munkájuk van. És melyiket választod?

- Hogy? Mármint…

- Jaj, ne tedd itt nekem az Ártatlant. Tudom, hogy mindkettejükért odavagy, de hallgass rám: választanod kell!

- Ezzel én is tisztában vagyok, higgy nekem! – Brooke tálalta a vacsorát, besegítettem neki. Fantasztikusan telt az este, míg Zack fel nem tett egy eléggé váratlan kérdést.

- És Jessica, ti mióta vagytok együtt Eric-kel? – annyira meglepődtem, hogy az finom tésztát, ami a számban volt, félrenyeltem. Azt hittem megfulladok.