6. fejezet I.

- Szia, ismerlek? – kérdeztem az ismeretlen lánytól, aki az ajtóban állt, fülig érő vigyorral. Valahogy nem ugrott be, hogy ismerném.

- Szia, Jessica. Rachel vagyok, tudod a plázából.

- Ja, igen, tényleg. Gyere csak be. – tártam ki az egyik karom jelezve, hogy bejöhet. Amikor belépett, becsuktam az ajtót. – És hogy-hogy itt vagy?

- Gondoltam meglátogatlak, ha már ilyen híres lettél. – reméltem, hogy nem az újságra érti, de ezt a feltételezésemet nem cáfolta meg.

- A mai cikk. A címlapon te és Eric virítotok. Ja, és mielőtt megkérdeznéd, a címedet az újságból tudom. És mi a helyzet Eric-kel? – mindent sejtően mosolygott.

- Semmi, mi lenne? – értetlenkedtem. – Barátok vagyunk. És ha már a barátságról szó esik… talán kicsit jobban is megismerhetnénk egymást.

- Milyen igaz. Te kérdezel, én felelek.

- Rendben, akkor… teljes neved?

- Rachel Moore.

- Hány éves vagy?

- 20 leszek a következő hónapban. – ez így ment kb. 10 percig, szépen mentünk kérdésről-kérdésre, ő is kérdezgetett rólam, így lassacskán mindent megtudtunk egymásról. – És ha San Franciscóban élsz, miért jöttél Svédországba?

- Mert hiába a nagyvárosi élet, a nyaram elég unalmas, különben is itt él az unokatesóm, Brooke. Ő is egyedül lenne itthon, úgyhogy eljöttem hozzá a nyár végére.

- És tényleg nem tudtad, hogy Eric az… Eric a popsztár? – megdöbbent.

- Tényleg nem. Amerikában nem olyan ismert, mint Európában, de most már tudom.

- És mi a helyzet vele? Ne mondd nekem, hogy csak barátkozni akar. A popsztárok nem a lányokkal kötött barátságokról híresek, higgy nekem! Szóval, mikor lesz a randi?

- Ma… lett volna, ha nem egy csaj veszi fel a telefonját.

- Várj csak… egy csaj? A nevét nem mondta?

- Valamilyen Molly… azt hiszem. – Rachel teljesen ledöbbent.

- Na, ne! Ez nem igaz, hogy megint összejöttek!

- Összejöttek?! Molly akkor Eric barátnője? – egy világ tört össze bennem.

- Igen, mármint a volt barátnője. És nem kérdeztél rá Ericre?

- Azt mondta zuhanyozik és nem adta neki oda a telefont. Mindegy, már nem is számít. Lemondtam a randit, szóval mér nem is számít igazán.

- Akkor ma elmegyünk egy buliba? – mosolygott – este lesz, szuper kis partik szoktak lenni erre.

- Menjünk. – egyeztem bele. – Hol és mikor lesz?

- Majd jövök hozzád olyan este 9 fele. – hát ez egy komoly esti-parti lesz. – De nekem mennem kell. Majd akkor jövök.

- Rendben. – kikísértem az ajtóig – Szia! – azzal el is sétált. Nekem sem volt ma fontosabb dolgom, így le is ültünk ebédelni. – És mondd csak Brooke, neked nincs kedved eljönni a buliba?

- Nem, dolgoznom kell. Vagyis ezt inkább egy project kidolgozásának nevezném, mindegy, a fő az, hogy nagyon várom már, hogy dolgozzak rajta.

- John? Még több munka? – vontam fel a szemöldököm.

- Igen, ő már csak ilyen, de nem hiszem, hogy őt is ellepi ilyenkor a munka. Figyelj, elleszel? Nekem el kell ugranom a boltba.

- Persze, menj csak.

- Oké, és nagyon remélem, hogy már elmentek a paparazzik. – elkapta a táskáját és kilépett az ajtón. Lassan felmentem a lépcsőn és besétáltam a szobámba. Különösebb dolgom nem akadt, így leültem a laptopom elé és nézelődtem a neten.

Délután fél 4:

Éppen az ágyamon feküdtem és gondolkodtam. Minden eszembe jutott, minden, amin tudok egy kicsit agyalni. Már csak a tétlenség ellen is. Hallom, hogy csengettek. Lassan lesétálok, kinyitom az ajtót és Eric állt ott.

- Szia, Jess… – egy kicsit meglepett, de nem is vártam meg a mondat végét.

- Szia, miért jöttél? – dühös voltam rá Molly miatt.

- Hát a randi…?

- Elmarad.  De te mit képzelsz? – láttam meglepődött a kérdésemen.

- Mi… miért?

- Elhívsz randizni, de azért még ott van a barátnőd. Ez ezért kicsit szemétség, nem gondolod?

- De várj… milyen barátnő?

- Aki felvette a telefonod, amikor hívtalak.

- Várj, hívtál? Mikor?

- Délelőtt. Nem kaptad meg az üzenetem?

- Nem. Mit üzentél? – hihetetlen, hogy Molly nem mondta meg neki.

- Azt, hogy a mai randi elmarad.

- De miért? – el sem hiszem. Ez a beszélgetés kezd egyre kínosabbá válni.

- Mert a telefonod egy lány vette fel, valamilyen Molly és valaki szerint p a volt barátnőd.

- Igen, annyi igaz, hogy ő vette fel, mert zuhanyoztam. De nem a barátnőm. Szakítottunk, vége, köztünk már nincs semmi. Ma csak azért jött át, hogy megbeszéljük a turnét. A közös számot nem fogjuk akkor elénekelni és az új CD-n sem fog szerepelni. Csak ennyi, semmi több.

- És ezt el is kellene hinnem?

- Igen, mert ez az igazság. Nézd, nekem Molly már csak esetleg egy barát, ha lehetne. Semmit nem érzek iránta. Megismerkedtem egy nagyon széplánnyal, aki el tudná velem feledtetni a volt kapcsolatomat. – Ezen kicsit elpirultam, de azért még, hogy húzzam az agyát, rá is kérdeztem.

- És az a lány elmegy veled randizni?

- Nagyon remélem. Mert tényleg meg akarom őt ismerni. Holnap mennénk el, ha igent mondana.

- Szerintem elfogadja és találkozni fog veled.

- És akkor szerinted hány órára kéne érte mennem?

- A lányoknál a legjobb a fél négy. – mosolyogtam.

- Rendben, köszönöm a tanácsot, akkor megyek érte fél négyre. – telefonja jelezte, hogy egy SMS érkezett számára. Nem lehetett hosszú, mert másodpercek alatt elolvasta. - Remélem, sikerrel fogok járni. De nekem mennem kell, majd még hívlak!

- Rendben, szia! – elhajtott a kocsijával. Nagyon remélem, hogy nem hazudott, mert nem tudnék még egy csalódást elviselni. A délutánomat folytattam tétlenséggel, otthon sem tudtam mit csinálni. Unalmamban már kitakarítottam a szobámat. Este 7-kor elmentem lezuhanyozni, kimostam a hajam és fél 8-ra végeztem is. Mire megszárad magától a hajam, – sosem szerettem hajszárítóval szárítani, mert akkor teljesen szétmegy – az is idő. Kiválasztottam a ruhám, egy kék flitteres koktélruha mellett döntöttem, mivel nem volt nagyon hideg, ami egy kicsit fura.

Mire már a hajam készen volt, kivasaltam. Rachel pontban 9-kor itt volt.

Gyalog mentünk a buliba, nem volt messze. Amikor odaértünk, egy sima, rendes lakáshoz vezetett Rachel. Bekopogtunk, ott egy srác hátra a kertbe támogatott minket. Ott már nagyban folyt a parti, a medencébe ugráltak, mindenki pólóban és térdnadrágban. Úgy látszik, kiélvezik, hogy nincs annyira hideg. Svédország meg tud lepni. Az asztalon a sok pia, étel is volt kikészítve, a DJ-nek nevezhető srác, aki a zenéket adta és keverte a legújabb számokból válogatott. Nagyon jó volt a hangulat. Majd fújták ránk a habot. Mindig is imádtam a hab-partykat. Egy kis idő után az idegenvezető srác, aki mutatta nekünk az utat, szintén beengedett még valakit, akit én már nagyon jól ismertem. Mondhatni, örültem neki.