Újabb szavazás!!!

Nos, az IM feltett egy újabb szavazást, ahol ismét lehet Ericre szavazni!

Aki teheti, nyomjon egy lájkot a Break of Dawnra!!! *.* 

Link.

Kellemes lájkolást!!! :D

11. fejezet

Becsuktam magam mögött az ajtót és nekidőlten fújtam ki hosszan a levegőt. A kabátomat felakasztottam a fogasra és lassan sétáltam a lépcső felé, de csak reménykedtem, hogy Brooke nem fog kérdezősködni. Azonban ezt is meg kellett cáfolnom, amikor valaki megfogta a a karomat és megfordított.

- Most pedig mesélsz nekem egy kicsit. Miért is húzódtál el? – erről csak akkor tudhatna, hogyha...

- Ezt honnan tudod? – kérdésem közben a kanapé felé húzott. Egymással szembe ültünk le, vártam a válaszát.

- Nem szép dolog, de... kinéztem az ablakon, hogy mikor jössz be és akkor láttam, hogy Eric majdnem megcsókolt, de te elhúzódtál. Hát gratulálok!

- Még nincs veszve semmi! Azt mondta, hogy hívni fog és... – csak mosolygott – Mi az?

- Ááá, semmi, de ahogy elnézem, nem bántad meg, hogy a 3. esélyt is megadtad neki.

- Hát nem. Igazából örülök is neki. Most olyan kedves volt, aranyos, helyes, vicces udvarias... - itt egy pillanatra megálltam, majd elterelve a témát felálltam és azt mondtam Brooke-nak - Most megyek aludni, eléggé fáradt vagyok. majd beszélünk!

- Persze, tereld csak a témát. teljesen megértem, jó éjt! – becsuktam magam mögött az ajtót és indultam is a fürdőbe. Csupán 15 percig álltam a már majdnem forró víz alatt, de nekem óráknak tűnt. Élveztem, ahogy a vízcseppek égető nyomot hagytak a bőrömön. Kilépve a kabinból magam köré tekertem egy törölközőt és a mosdó elé álltam. Fogat mostam, majd igazítottam a hajamon, lemostam azt a maradék sminket is, amit a zuhanyzás alatt hagytam, majd indultam a puha paplan és párnák ölelésébe. Letettem a telefonom az éjjeliszekrényre az ágy mellett és rádugtam a töltőre, mert lemerült. Lehunytam a szemem és még néhány percig a randin gondolkodtam. Elég nagy hatással volt rám. A fejem alatt lévő párnát kettéhajtottam és úgy tettem rá a fejem, a másikat átöleltem, így pár perc alatt aludtam el.

~Másnap~

Amint reggel felébredtem, a telefonomra néztem és megdöbbenten láttam, hogy a tegnapi dátumot jelzi: június 27. Ez lehetetlen, tegnap is ez volt. Már szinte elkeseredetten néztem körbe a szobában, tudva, hogy csak egy álom volt, amit átéltem, de hatalmas megkönnyebbüléssel megláttam a ruhámat az ágy végén, mellette pedig a kistáskám. Szóval mégsem álmodtam, szuper. Most teljesen kipihenten lépegettem a lépcsőfokokon, mosolyogva leültem a pulthoz, de Brooke nem volt sehol. A hűtőn volt egy cédula: „Nem tudom miért, de John ismét behívatott. Őt ismerve elég sokat szeret beszélni, ezért lehet, hogy csak ebéd után érek haza. A hűtőben maradt egy kis spagetti, ha éhes lennél. Majd jövök! Brooke”

Most így reggel 9 órakor egy kis főzőcskézéshez támadt kedvem, így eldöntöttem, hogy meglepem drága unokatestvéremet egy finom ebéddel. nem vagyok igazán nagy szakács, de a receptkönyvből olvasva nem ronthatom el a sütést-főzést. Bár az én esetemben ez gyakran megtörténik. Különböző levesek, húsok, halak között lapozgattam, mígnem a könyv áttért a desszertek listájához. Megakadt a szemem a „Csokoládés keksz földimogyoróval” receptjén. Emlékszem, a nagymamám mindig sütött csokis-kekszet, annyira finom ropogós volt, de mégis omlós. Nagyon értett ezekhez és ezt talán fejből is meg tudnám csinálni. A nagyi megtanította velem. El is kezdtem a hozzávalók felkeresését. Mindent találtam, csak étcsokit nem. De semmilyen másik csoki nem töltötte be a hiányát. remek, pedig ez elengedhetetlen. így hét el is indultam a boltba beszerezni pár darabot. Hamar megjártam és be is vásároltam egy-két dolgot. A chipsből két csomaggal, étcsokiból viszont vettem hármat is. magában is imádom az étcsokit, de viszont kell a sütibe is.

Hát kisebb-nagyobb sikerrel járt a sütögetés, az alapanyagokat külön szedegettem. Bekapcsoltam a rádiót és éppen „Inna – 10 Minutes” ment. Imádtam azt a számot, az egyik kedvencem és már saját koreográfiát is kitaláltam rá. Hangosabbra vettem a zenét, elég hangosra, hogy semmit ne halljak. Elkezdtem táncolni, kezemben egy üvegtál félig liszttel.

Hirtelen valaki megérintette a vállam hátulról, mire én ijedtségemnek jelt adva elejtettem az üvegtálat, ami apró darabokra tört, a liszt pedig porként szállt le a földre. Amikor megfordultam Eric barna szemeibe ütköztem.

- Megzavartam valamit? – fülég érő mosollyal az arcán tekintetével fürkészte arcomat, majd a földre pillantott és a tál maradványira.

- Brooke meg fog ölni. – leguggoltam és próbáltam összeszedni az üvegdarabokat. eric is leguggolt és kezével felemelte állam.

- Nyugi, összetakarítunk.

- Nem! Ez volt az egyik kedvenc tálja. Ezért kinyír az tuti.

- Ez bárkivel megeshet. Nézd... – felhúzott kezemnél fogva a guggolásból – majd veszünk egy másikat. De gyere, inkább seperjük össze, mielőtt még megvágod magad. – el is indult egy partvist keresni, én addig elővettem egy törlőkendőt és rászorítottam a tenyeremre, mert kivágta, amikor próbáltam összeszedni. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Ez már csak rám vall. – Megvan! – kiáltott Eric a másik szobából. A partvissal összeseperte egy kupacba a lisztet és az üvegdarabokat, én egy kis lapátot odatartottam, arra felseperte és kidobtuk a kukába.

- Köszönöm a segítséget. – még mindig markoltam a törlőkendőt, ami neki is feltűnt. Megfogta a kezem, elvette a kendőt és aggodalmasan a kis vágásra nézett, amit most nem is láttam olyan kicsinek. Kb. 2-3 centis lehetett és kezdett csípni.

- Gyere, mossuk le. – kezemet odatartotta a mosogatóba, langyos vizet engedett és óvatosan lemosta a vért a tenyeremről. Elvett egy másik, tiszta kendőt és azt tekerte a kezemre. Leültünk egymással szemben a pulthoz. – És mit is akartál sütni? – mosolygott.

- Csokis kekszet földimogyoróval. Még a nagyim tanította a receptet, kislánykoromban majdnem minden héten ettem ilyet, mert mama sütött. De te hogy-hogy itt vagy?

- Gondoltam meglátogatlak. Kopogtam amúgy, csak senki nem nyitott ajtót, de hallottam a zenét, szóval bejöttem és látta, hogy egy elég érdekes koreográfiát táncolsz. – nevetett.

- Szerinted nem volt jó? – húztam fel a szemöldököm.

- Azt nem mondtam! – emelte maga elé a kezét védekezés képen.

- Csak gondoltad, mi? Na, jól van, ezt azért megjegyeztem. – játszottam a sértődöttet. – De szerintem lenyomnálak egy táncversenyben. – felcsillant a szeme és tudtam, hogy nagyon nem volt jó ezt felhozni.

- Ezt vehetem kihívásnak? – meg sem várta a válaszom – Oké, benne vagyok! Itt és most! – felállt a székről és felhangosította a zenét.

Most a „Kesha – Tik Tok” szólt, amit szintén nagyon szerettem. Eric persze azonnal nekikezdett táncolni. Hát őszintén, követni sem tudtam, így szinte reménytelenvolt legyőzni, de egy próbát megért. Levettem a konyhában használt papucsomat és zokniban kezdtem táncolni, így jobban tudtam csúsztatni a lábam a parkettán. Láttam néhány mozdulatnál Eric elismerő pillantását. Sajnos el is bíztam magam, így magasabb szintre akartam jutni a táncban, de ez rosszul is végződhetett volna. Előrecsúszott az egyik lábam, így majdnem hátraestem, de Eric megfogott. Egyik kezével a hátamat támasztotta meg, a másikat az oldalamra tette. Akárcsak a filmekben, arca elég közel került az enyémhez, ajkai már majdnem súrolták az enyémet, éreztem a leheletét. Mélyen nézett a szemembe, így közeledett arca, mígnem egy hangos torokköszörülésre Eric felállított és zavartan néztünk Brooke-ra.

- Mit eszünk? – mosolyogva sétált a konyhába, ahol még csak az alapanyagok voltak.

- Éppen most akartam csinálni. – léptem oda mellé.

- Ó, hát persze. Láttam mennyire lekötött a sütizés. Na, de mondd, mit akartál sütni. befejezzük együtt.

- Én azt hiszem, megyek is... – sétált az ajtó felé Eric, de Brooke utána szólt.

- Azt mondtam, együtt! – Eric lehajtott fejjel jött oda mellénk. Brooke-nak volt egy séf sapkája, azt odaadta neki James kötényével együtt. Mint egy szakács, úgy nézett ki Eric. Mindent értve jött oda közénk, de ő nagyrészt csak nézte, ahogy sütögetünk.

Hamar elkészült a csokis keksz, nagyon finomra sikerült. Igazából nem is voltam nagyon éhes, így éjgyomorra a desszert nagyon is megfelelt, mert nem éreztem, hogy éhes lennék. Eric menni készült, így kikísértem az ajtóig. Amikor elköszöntünk egymástól, visszafordult.

- Este 8-ra itt vagyok. – rám kacsintott, aztán beült a kocsijába és elhajtott.

- Szia! – ezt már halkan mondtam, szinte suttogva. Mosolyogva lépegettem vissza Brooke-hoz a konyhába.

Nem rész, de fontos! :P

Kedves Olvasók!

Az IM Facebook oldalán van egy szavazás, ahol Ericre lehet szavazni. Kérlek titeket, nyomjatok egy lájkot Ericre!!! :P

Link: http://www.facebook.com/im.magazin?sk=wall&filter=2

Lájkoljátok!!! :D

Puszi!!

PS.: A következő részt még ma fel fogom rakni!! :)

10. fejezet

- Ez gyönyörű. – suttogtam, miközben körbenéztem a meseszép tájon. A nap keresztülsütött a fák lombján és gyönyörű képet adott a patak partján az a néhány kisebb bokor.

- Tetszik? – mosolygott. – De nem ide jöttünk ám. Tovább kell mennünk, csak gondoltam megmutatom neked ezt a helyet. Most viszont mennünk kell tovább. Oda kell érnünk.

- De mégis hova? – indultunk vissza az autóhoz.

- Majd meglátod. Elég elzárt egy hely, de szerintem tetszeni fog. Azért kértem, hogy öltözz ilyen ruhába... ami, megjegyzem nagyon jól áll. – mosolygott. Én persze meghallva a bókot elpirultam.

Beszálltunk a kocsiba és tovább mentünk. 10 percig mehettünk, míg Eric beállt a parkolóba. Vett jegyet és már sétáltunk is a tengerpart felé. Ááá, szóval a partra megyünk. Egyik kezét derekamra tette, a másikkal mutatta az utat. Beljebb sétáltunk. Nem tudtam, hova megyünk, csak be a sziklák közé, amik elég közel voltak egymáshoz, így egy kisebb utat képeztek. Amikor végre kiértünk a sziklák közül, egy férfi állt az út mellett. Jegyeket kért. Milyen jegyek? Ránéztem Ericre, aki a személyijét mutatta. Ezzel a férfi be is engedett minket. Amikor beljebb lépegettünk a homokban, szétszórtan voltak elhelyezve asztalok. Nem volt sok, kb. 10 asztal. Eric az egyikhez invitált engem, kihúzta a széket, leültem majd ő is leült velem szembe. Az egész hasonló volt Cannes-hoz a Riviérán, csak itt kicsit hűvösebb volt. Oda egyszer biztosan el kell mennem.  Nem tudom, hogyan, de a képzeletbeli listámon szerepel Cannes meglátogatása. Egy pincér jött oda hozzánk. 3 dolgot írt fel, ami Eric rendelt, de egyiket sem ismertem.

- Innivalónak jó lesz a Glögg? – fordult hozzám Eric. Nem tudtam milyen italról beszél.

- Persze. – amikor a pincér elment, úgy éreztem, meg kell kérdeznem. – Mondd csak Eric, mi az a Glögg? – elnevette magát.

- Az egy nagyon finom ital. Tartalmaz némi alkoholt, de megnyugodhatsz, nem fogsz berúgni tőle. Ha nem iszol 3 pohártól többet.

- Persze, hogy nem. – amikor odanéztem a „bejárat”hoz, láttam, hogy lassan szálingóznak be az emberek és az üres asztalok is lassan megtelnek.  Csak nézelődtem, gyönyörű volt a hely. A tengerpart, az asztalok, amiknek a díszítése mindegyiknél ugyan az volt.

- És mondd csak, Jessica... – kezdett Eric mondandójába – van valaki az életedben? – ezt szerintem felesleges volt megkérdeznie.

- Persze, hogy nincs. Különben nem lennék itt. – mosolyogtam.

- Igaz. – ő is mosolyt csalt az arcára, ami felfedte gyönyörű, fehér fogait. Amikor rám nézett, barna szemei szinte azonnal magukkal ragadtak.  Ahogy csillogtak, mesébe illő volt. Hirtelen nagy szél támadt, de csak pár másodpercre.  Ránéztem Ericre, aki akkor söpört ki szemeiből néhány barna hajtincset, majd szemei arcomat fürkészték. Rögtön elkaptam a tekintetem és néztem a többi embert. Szemem sarkából láttam, ahogy elmosolyodik. Hamar kihozták az ételeket és az italokat is. Megköszöntük a pincérnek, azzal távozott. Mindketten egyfajta étellel kezdtük. A villámra felszúrtam egy kisebb falatot és megkóstoltam. Isteni íze volt.

- Eric, ennek mi a neve? – mutattam villámmal a tányéromra lepakolt titokzatos ételre.

- Ez kérlek szépen, Janssons frestelse. – Így már teljesen értettem mindent. A kis szelettel hamar végeztem, ahogy Eric is, így hozzáláttunk a következő fogáshoz, ami valamilyen kenyérnek nézett ki. Mielőtt megkérdeztem volna, Eric már válaszolt is.

- Ez svéd fűszeres kalács. Mondhatni az egyik kedvencem. – ezek az ételek nagyon finomak voltak, hamar végeztünk vele. Legalábbis nekem rövidnek tűnt az ott töltött idő, de az órámra nézve már lassan 1 órája ott ültünk az asztalnál. Hamar elrepült az idő, de nem siettem sehová. Amikor már mindennel végeztünk, végre megkóstolhattam a titokzatos italt. Koccintottunk, majd belekortyoltam. Finom volt, de azért a bor ízét valamennyire éreztem. A fahéjat pedig egyszerűen imádom, amit lehet vele ízesíteni, azt ízesítem is.

- Milyen? – kérdezte Eric lenyelve az utolsó cseppet is.

- Nagyon finom. Tényleg. – azzal én is megittam mindet. Eric felállt az asztaltól, mellém sétált és a kezét nyújtotta. Felsegített a kissé alacsony székről és távozni készült, de megállítottam. – Fizetni...nem...? – nyúltam automatikusan a pénztárcáért, de ő megfogta a kezemet.

- Egy: sose hagynám, hogy te fizess, kettő: már rendezve van a számla. Már azelőtt kifizettem, mielőtt még eljöttünk volna. – egy mosolyt intéztem felé, azzal kifelé vettük az irányt.

Beülve a kocsiba Eric hosszan kifújta a levegőt, majd elindította az autót. Kis ideig mentünk, aztán ismét ott álltunk meg, ahol idefele jövet. Az erdőnél. Most azonban nem ott, ahol pár órával ezelőtt. Egy másik földútra invitált, ami elég hosszú volt. A végén szintén egy tisztás volt, de ott egy kisebb vízesés is fokozta a táj szépségét, az út két szélén néhány pad volt elhelyezve, mi a vízeséssel szembenit választottuk. Leültünk, Eric a karját kinyújtotta a vállam mögé és letette a pad támlájára. Régi módszer.

- Örülök, hogy eljöttél velem. – fordult felém, egyik lábát feltéve a padra.

- Ez csak természetes. Bár volt egy kis kétségem, hogy igent mondjak-e, de látom jól döntöttem. – erre mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott, azonban a tekintetét mégsem vette el.

- És ezzel jóvátettem a bűnömet?

- Az attól függ. Még nem vagyok benne teljesen biztos, de szerintem jó úton haladsz. – a farkasszemnézést én törtem meg, mert ismét a patakra és a kisebb vízesésre néztem.

- És meddig maradsz itt? Mikor utazol vissza San Franciscóba? – nézett fel az égre, amit nem értettem.

- Még egy hónapot itt fogok tölteni. Brooke nem akart egyedül lenni és én is csak unatkoznék otthon, szóval maradok. Egy egész hónapig még. Vagyis a suli kezdésig. – Az utolsó mondatomnál már megértettem, miért nézett Eric az égre. Egy csepp víz a vállamra esett, majd egyre több zúdult le az égből. Hatalmas felhőszakadás lett, így már szaladtunk vissza a kocsihoz, ami nem volt éppen a legközelebb. 5-10 percet futhattunk, amikor végre megpillantottuk az autót. Gyorsan bepattantunk és Eric már indította is. Az eső miatt kicsit lassabban ment. Bekapcsolta a rádiót és meglepődésemre a Rain Over Me ment. A rádiósok pont eltalálták ezt a számot, ugyanis a kedvencem és az időjáráshoz is illik.

A házunk elé érve Eric leállította a kocsi motorját. Nem csinált semmit, csak ült. Még mindig szakadt az eső, így nekem sem volt kedvem kiszállni, hogy még jobban elázzak, de a ház csak pár méterre volt a kaputól, szóval futva be tudok menni hamar. Ki akartam nyitni az ajtót, de Eric megfogta a kezem, mire kérdőn néztem rá.

- Megázol. – mosolygott.

- Ennél jobban már nem tudok, amúgy is csak pár méter.

- Rendben, de szaladj! Amúgy... – ismét megállított – az esőt kivéve jól éreztem magam. Még egyszer köszönöm, hogy eljöttél.

- Én köszönöm a fantasztikus... öhm... uzsonnát. – mosolyogtam. Nem tudtam pontosan mire is mentünk.

- Majd még hívlak. – arca egyre közeledett felém, alig volt néhány centiméter ajkaink között. Szívem egyre gyorsabban vert, szinte már a torkomban éreztem. Jobbnak láttam, ha még nem esik meg az első csókunk, így kapva-kaptam az alkalmon és gyorsan kiszálltam.

- Még összefutunk. – szóltam be az ablakon, majd siettem be az ajtón. Integetés vagy köszönés helyett inkább dudált, mielőtt elhajtott.

Glögg

 Svéd fűszeres kalács

Janssons frestelse

Második díj! *-* :P

Köszönöm szépen Timy-nek, hogy gondolt rám! Sokat jelent!!!! *.*

7 dolog rólam:

- Régebben szerettem SP-t (amit én se értek o.O), de most már nagyon nem bírom :D

- Imádok olvasni és írni is, de azt inkább gépen. :P

- Egyszer el akarok jutni Svédországba :P

- Az első számú kedvencem: Eric Saade (teljesen jogos :D)

- Zenében azt hiszem a pop áll legközelebb hozzám.

- Vannak olyan perceim, amikor költőnek érzem magam és olyankor leállok dalt vagy verset írni :D

- A sportot utálom, de táncolni viszont nagyon szeretek :D

7 blog:

- Timy
- Myka
- Zsófi K.
- MyDream
- Egyasokbol
- ági
- Bri.

Szabályok:

1) Tedd ki a logót a blogodra!

2) Köszönd meg a díjat akitől kaptad!

3) Írj magadról hét dolgot!

4) Küldd tovább hét embernek!

5) Hagyj üzenetet a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!

3000 látogató!!! *-*

Kedves Olvasók!

A blogom mindössze 22 napja indult, de már több, mint 3000 látogatóval büszkélkedhet. Nagyon szépen köszönöm! ti vagytok a legjobbak!!! ;)

Remélem hamar össze fog jönni az 5000 látogató, mert - mint már írtam - egy ajándékkal készülök.

Köszönöm a 6 rendszeres olvasót, a 10 kommentet és a 166 "tetszik" jelzést!

Mint már írtam, ti vagytok a legjobbak!!!

Köszönöm! <3 *.*

Puszi^.^

9. fejezet

~Eric ~

Reggel nyolckor magamtól keltem, szinte hihetetlen, hogy nem a telefon ébresztett. Kipihenten, frissen indultam zuhanyozni. Tusolás közben még dalra is fakadtam. Hát hihetetlen, mint egy kamasz. Mindegy, az biztos, hogy a napom ma fél négyig a lehető leglassabban fog eltelni. Próbálom magam lekötni. Igaz lesz próba, de az sem tart sokáig. Csak délután 2-kor van vége, de onnantól akkor készülődök. Lehet, felhívom Jessica-t.  Igen, még pedig most azonnal...

~Jessica~

Istenem, annyira szeretem, amikor az emberek a hívásukkal keltenek fel. El sem hiszem, hogy az emberek nem képesek aludni legfeljebb 10-ig. Nyár van és ezt ki is használom. Amikor megszólalt a telefonom, álmosan és dühösen szóltam bele, mint amilyen reggelente a kedvem. Egyszerűen nyűgös vagyok.

- Miért nem tudsz aludni 10-ig? – förmedtem rá az illetőre.

- Felkeltettelek? – Eric volt az, hangom azonnal lágyabb lett és kedvesebb, el sem hiszem, milyen reakcióim vannak egy fiú hallatán.

- Igazság szerint... igen. De nem baj, nem akartam sokáig aludni. – felnevetett.

- Akkor jó reggelt! – hangján hallani lehetett, hogy még mindig mosolyog.

- És miért hívtál? – kíváncsi voltam, milyen okot tud felhozni.

- Csak köszönni akartam és elmondani, hogy majd ünnepi ruciba öltözz!

- Tényleg? – meglepődtem – És miért? Hova megyünk?

- Az meglepetés, de szerintem tetszeni fog. És háromkor megyek érted, ha nem baj. Oda is kell érnünk.

- Öhm, nem, semmi baj. – Brooke felkiabált a konyhából valamit, de nem értettem pontosan, azért inkább jobbnak láttam, ha leteszem a telefont és lemegyek. – Figyelj, nekem mennem kell.

- Oké, menj csak, akkor háromra ott vagyok. Szia! – elköszöntünk egymástól, majd siettem le Brooke-hoz.

- Mi az? – támaszkodtam a konyhapultnak.

- Ezt meg kell kóstolnod. – remek, egy kóstolóért jöttem le, de nem baj. Már kezdtem éhes lenni. Nyújtotta felém a kanalat, amiben egy kis folyadék volt. Megkóstoltam, nagyon finom volt.

- Ez nagyon jó, mi a neve?

- Még ki kell találnom, de sok mindent kevertem össze. Nekem is ízlik. – mosolygott.

- Ááá, szóval számíthatok a WC-n ülésre?

- Nem, arról szó sincs. Egészséges és nem lesz tőle bajod. – visszafordult és kavargatta tovább a titokzatos ételt.

- Amúgy el tudsz majd kísérni? Ruhát kell vennem.

- Csak egy kis ideig, mert be kell adnom a projectet Johnnak. Követelte, de már komolyan idegesít. 1 hét múlva kell, de azért adjam be most azonnal. Mindegy, elvégre a főnököm, hallgatnom kell rá. És hova is akarsz te ruhát venni? – mindent sejtően mosolygott.

- Hát... Eric azt mondta, hogy ünnepi cuccban legyek, szóval vásárolnom kell. Mikor indulsz?

- Nemsokára, eljössz akkor te is?

- Persze. Megyek is felöltözni. – indultam fel a lépcsőn.

Alig 10 perc alatt már kész is voltam. Brooke gyorsan bement az irodába, én addig megvártam. Nem sokat kellett kint állnom, már jött is. Elmentünk néhány boltba, de nem találtunk ruhát mára. Már kezdtem ideges lenni, hogy talán nem lesz, miben menjek, de végre az utolsó bolt megmentett. Egy gyönyörű bordó-piros színű ruhát egy kis fekete övvel, amin egy fekete rózsa van. Annyira szép volt, pedig nem nagyon rajongok az ilyen színekért. Megvettük és indultunk is haza.

 

Nem gondoltam volna, de másfél óra alatt megjártuk a vásárlást.  Hazaérve lepakoltam, és mivel volt egy néhány órám a randiig, Brooke megkért, hogy segítsek neki kiegészíteni a motivációs levelét.  Nem tudom, pontosan minek neki, amikor van munkája, de John mondta neki, hogy minden dolgozónak kell. Segítettem neki néhány mondatot, mert délelőttönként nagyon előtör a költői személyiségem. Akkor általában előveszek egy papírt és verseket, dalokat írok. Volt, amikor egy elég jó dal összejött, de nem volt zongora vagy gitár a közelben, így nem tudtam egy normális zenét összehozni, szóval még mindig csak őrizgetem.

A délelőtt meglehetősen lassan telt és unalmasan, így rászántam magam és főztem. A legkönnyebbet, spagettit csináltam, így azt nem is ronthattam el.  Elég jól sikerült, mire minden étellel elkészültünk, már dél is elmúlt. Megebédeltünk és mire össze is takarítottam és mosogattam magunk után, már fél kettő is elmúlt. Indultam készülődni. Először lezuhanyoztam és kimostam a hajam. Rávettem magam az idő beosztása miatt, hogy hajszárítóval szárítsam meg a hajam, pedig nagyon nem szeretem. Sikeresen beállítottam a hajam, kivasaltam és felvettem a ruhát. Csak egy kis szempillaspirált és szemceruzát használtam, nem viszem sosem túlzásba a sminket. Amikor elkészültem még maradt 10 perc 3-ig, addig lementem Brooke-hoz. Eric pontban háromkor már ott is volt. Na, eddig még rendben van minden.

- Szia, mehetünk? - kérdezte, miután kinyitottam az ajtót.

- Szia, persze. Elmentünk! – szóltam Brooke-nak. Beültem a sötétített ablakú autóba, ami most igazán jól jött, mert a tengerpart felé vette az irányt. Azt hittem, hogy oda fogunk menni, de nem. Elkanyarodott egészen egy park széléig, majd ott leparkolt. Kinyitotta nekem az ajtót és kisegített az autóból. Megfogta a kezemet és úgy vezetett. Kis kövekből volt kirakva a járda, amin lépegettünk lassan, mígnem egy kis tisztáshoz értünk., amin egy patak futott keresztül.