Nos, emberek, elhoztam a 4. fejezetet ISMÉT. Most azonban változtattam rajta. Még hajnalban hozni fogom a folytatást, amivel eleve le voltam maradva.
Kellemes olvasást!
Puszi!!!^^
Hogy mi? Hát ez a kérdés meglepett. Miből gondolja, hogy együtt vagyunk? Még amúgy sem alakult ki semmi sem köztünk Eric-kel, és bevallom, nem sok esélyt látok rá. Főleg ha a második esélyt el nem rontja.
- Mi nem vagyunk együtt. – kicsit zavarban voltam, láttam Ericen, hogy őt is meglepte a kérdés. – Ma ismertem meg…
- És itt van vacsorára?
- Te is itt vagy, nemde?
- Milyen igaz. – arcán valamiért kialakult önelégült mosolya. Az, hogy itt van ő is, nem azt jelenti, hogy esélyes nálam, de meg kell hagyni, nagyon helyes.
- És ti hogy ismerkedtetek meg? – kérdezte Eric hol rám, hol pedig Zack-re nézve.
- Az érdekes volt. El akarták lopni a táskám és ő visszahozta nekem.
- Ohh… értem. – közben mindannyian végeztünk a vacsorával. – De nekem mennem kell, köszönöm a vacsorát.
- Igazán nincs mit. – amikor kinyitottam az ajtót, láttam, ahogy szakad az eső. Már vettem a kabátom, mire Eric megfogta a karomat.
- Nem muszáj kikísérned, kitalálok magamtól is. – mosolygott.
- Leköteleztél.
- Akkor holnap jövök érted fél négyre. Szia! – búcsúzóul megölelt. Közben Zack is odasétált hozzánk.
- Azt hiszem én is megyek. Majd még találkozunk, Jessica. – megpuszilta a kezem, majd távozott. Boldogan, mosolyogva mentem vissza Brooke-hoz, aki éppen pakolt. Besegítettem neki a takarításban. Nem volt sok mosnivaló tányér és pohár, de azt inkább én megcsináltam. Ő főzött én mosogatok.
- Szerintem jól sikerült a mai vacsora +1 fővel. – hozta oda nekem a 8 tányért.
- Hát igen. De nem baj, hogy Eric is itt volt?
- Ki azaz Eric? – el is felejtettem neki mondani, hogy mi a helyzet a névcserével.
- Hát James. Igazából Eric Saade-nak hívják. Ő egy svéd popsztár
- Akkor miért mondta, hogy Jamesnek hívják?
- Mert azt hitte, hogy ha felismerem, akkor csak azért fogok vele találkozni, mert egy híresség. Így több volt az esélye.
- Áááh, értem. Hát, ügyes volt. De attól még randiztok holnap, ugye? – sejtelmesen mosolygott.
- Persze, ki nem hagynám. De végeztem, szerintem most megyek lefeküdni. Valamiért nagyon elfáradtam. - indultam fel a lépcsőn.
- Rendben. Jó éjszakát! – bementem a szobába, becsuktam az ajtót és azonnal kezdtem átöltözni.
Egy mosdást azért még elvégeztem. Amikor végeztem, megfésülködtem és lefeküdtem az ágyba, de persze, hogy nem tudtam elaludni. Ez jellemző, amikor aludni akarok, sose megy. Nem tudom lehunyni a szemem és mély álomba zuhanni.
Mivel nem volt mit tenni, a TV-t nem kapcsoltam be, mert semmi értelmes nem ment egyik csatornán sem, ezért elővettem a fiókból a naplómat és leírtam az eddig történteket. A megismerkedésemet Eric-kel és Zack-kel, a mai vacsorát. Amikor a kis történetem végére értem, hirtelen előtörtek belőlem a rossz érzések: a magány, a szomorúság, a csalódottság. Pedig örülnöm kellett volna, hiszen szerencsés vagyok. Holnap randizok Eric-kel, de ezen nem is gondolkodtam még.
„A mai nap valamiért másabb, mint a többi. 3 napja vagyok itt Brooke-nál, de már megismerkedtem 2 helyes sráccal és az egyikükkel találkozni fogok holnap. Miért van olyan érzésem, hogy valami nincs rendben? Boldog vagyok, hisz ez a nyár tökéletes lesz. A magány azonban mégsem fog elmúlni. Hiányzik Kelly, fáj, hogy ott kellett hagynom. Fáj, hogy nem jöhetett velem. De fel kellene hívnom. Igen, holnap meg is teszem, fel fogom hívni. És a randim. . . Eric találkozni akart velem, beleegyeztem és örülök is neki, boldog vagyok, de Sam. . . Sam mindig az eszembe fog jutni, amit nagyon nem akarok. Nem akarok tőle semmilyen emléket megtartani, nem akarok rá sem elékezni, de tudom, hogy ez lehetetlen. Most azonban nem Samről, hanem Zack-ről és Ericről írok. Ők nagyon kedvesek, a mai vacsora alatt rá is jöttem egy-két dologra: van köztük hasonlóság. Zack mosolya és Eric csillogó szeme mindig itt van a szemem előtt.”
Itt becsaptam a naplómat. Miért álmodozok róluk? Nem lenne szabad. Egy kihűlt kapcsolatot nemrég zártam le és most talán egy újabb lép be az életembe. De akarom. Akarom, hogy jöjjön, hogy végre boldoggá tegyen. A szerelem fáj, de az emberek nélküle csak fél életet élnek.
Nem tudtam mit csinálni, a naplómba csak áradoznék a szebbnél-szebb gondolataimról. Vannak ilyen percek, amikor szinte egy költő leszek, és az életről próbálok írni. De pontosabban miért is? Hiszen nem vagyok annyira tapasztalt, hogy tanácsokat osztogathassak. Azonban ez eszembe sem jutott.
Unalom ellen inkább a laptopom elé ültem. Felmentem a netre, elolvastam a híreket. Zenéket hallgattam, közben nézelődtem, míg a szemem meg nem akadt egy igen felkavaró cikken: „Eric Saade egy ismeretlen lánynál. Vajon ki a sztárunk leendő barátnője? Hogy mi? Leendő barátnő? Volt alatta egy kép, de az hogy készült? Ki csinálhatta? Kétlem, hogy Ericet követték volna a paparazzik a házig. A képen az ajtónak támaszkodva figyelem Ericet, ahogy beszáll a kocsijába. Ő is jól kivehető volt, hiszen semmi napszemüveg, semmi kapucni vagy sapka. Az arca tökéletesen látszik. főleg, hogy egy lámpa alatt parkolt és az is adott némi fényt.
Nem akartam most Ericet ezzel zavarni, úgyhogy fel sem hívtam. Majd holnap, amikor találkozunk, megemlítem neki a cikket. De a laptoptól teljesen megfájdult a szemem, főleg azért, mert elég közel hajoltam hozzá. Mégis befeküdte az ágyba. Kis idő után már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése