Részlet a 21. fejezetből...

Sziasztok! 

Tudom, tudom, most rögtön meg fogtok fojtani, hogy még nem a részt hoztam, de az sincs már messze.

Annyira sajnálom, hogy nem jelentkeztem eddig, de az ihlet elszállt, így nem is tudtam hogy megírni a fejezetet. :/ 

DE (!!!) ma vagy holnap már olvashatjátok is!! :)

Kellemes olvasást a rövidke részlethez! :)
Sok-sok csóók <33
Ui.: Nagyon Köszönöm Szelenának az ösztönző levelet, sok örömet okozott ez számomra! :) <3333

- Na, nem is olyan rossz, mint amilyet vártam. – kezdetnek jó – Nem nagyon értek a zenéhez, de felismerem a jót, és ez oda tartozik. – kellemeset csalódtam most. Rosszabb kritikára számítottam, de végül mégsem lett az, aminek a legjobban örültem. – De azért tanulj karatézni, fiam! – mondta. Tudtam, hogy a klipre céloz, amikor „megvertek”.
- Már terveimbe vettem! – mondtam hangosabban, mert már ismét a konyhában voltak. – Jess, gyere csak egy kicsit, valamit elfelejtettünk megbeszélni! – szólt az anyukája. Vajon mi az, amit még nem említettek? Jessica-val együtt a konyhába indultunk.

~Jessica~

- Szóval, nagyapád felhívott. – kezdte anya, miután minden leült az asztalhoz. – Megsérült a térde, így a ház körül nem nagyon tud munkálkodni, az orvos amúgy is pihenésre kényszeríti, amitől hamarabb gyógyulna meg, de ismered a nagyapádat, képtelen nyugton maradni.
- Igen, de hogy jövök én a képbe? – kérdem értetlenül.
- Most akarom elmondani. Tudjuk mindannyian, hogy a nyaralás miatt utaztál Svédországba, ami az éghajlatot nézve, elég furcsa döntés, na de nem is húzom tovább. Másfél hétre Magyarországra kellene utaznod, hogy segíts nagyapádnak. Tiffany nem tud, mert két nap és táborba mennek. Mi sem hagyhatjuk itt a munkát, így választottunk téged. Elmennél másfél hétre vidékre? – hát mindenre számítottam, de erre nem.
- Nem tudom, anya. Tudod, hogy szeretem nagyapát, de… magyarul sem tudok már annyira. – húztam el a szám szélét.
- Tudjuk, Jess, hogy nem csak ez az egy oka van, amiért nem akarsz odautazni, de hidd el, jó lesz. Szívnál egy kis vidéki levegőt, nagyapád sem látott már vagy 4 éve, biztosan örülne a látogatásodnak.