16. fejezet (2. rész)

Sziasztok!

Itt van hát a - gépemnek köszönhetően újraírt - második rész. Remélem tetszeni fog Nektek, kellemes olvasást! :)

~Eric~

Amint elkezdtük a koreográfiát, keresni kezdtem tekintetemmel Jess-t. A refrénnél sétált ki a színpad elé, helyet foglalva az egyik széken. Az egész műsort mosolyogva nézte végig, és ez nyugtató hatással volt rám. Amikor tartottunk 5 perc szünetet, intettem neki, hogy jöjjön a színpad mögé. Így is tett. Egy törölközővel töröltem át az arcomat, eltűntetve ezzel az izzadtságcseppeket. Alexék adtak egy flakon vizet, amiből ittam kicsit, majd odasétáltam hozzá.

- Fantasztikus volt. – mondta köszönés helyett, mire megcsókoltam.

- Köszönjük. Tudod, próba után lesz kb. fél óra, mire elkezdik beengedni az embereket. Arra a kis időre kigondoltam valamit.

- Eric, szerintem pihenned kéne utána. – olyan aranyosan mondja k mindig a nevem. - Elég megerőltető ez a próba is, nem kell, hogy bármi történjen a koncert idején, értem ezalatt, hogy például elmegy a hangod.

- Ugyan már! Az velem nem fog előfordulni. – kezemet összekulcsoltam derekán, ezzel közelebb húzva magamhoz. – És nem kell rosszra gondolnod, ez egy ártatlan elfoglaltság, ami, leszögezem, szerintem neked is fog tetszeni. – válasz erre csak egy kis mosoly volt, tehát ezt igennek vettem.

- Gyere, haver, próbáljuk el a maradék 4 számot, utána meg kezdjünk készülődni. – veregette meg a vállamat Kevin.

- Megyek! – szóltam utánuk. – Gyere te is. – megfogtam a kezét, majd a színpad mellé vezettem. Felmentem a színpadra, aztán belekezdtem az „It’s gonna rain”-be. Azért reménykedtem benne, hogy nem fog esni, bár nem úgy nézett ki. Amikor már csak a „Big Love” maradt, ránéztem Jessica-ra, aki ugyanolyan figyelmesen kísérte végig a próbát, ahogyan az elején. 

Amikor vége volt az összes számnak, leugrottam a nem éppen magas színpadról és Jessica felé igyekeztem, akihez addigra már Thomas is csatlakozott.

- Sziasztok! – mentem oda melléjük, az egyik karommal átölelve Jess derekát.

- Helló, Eric. – köszönt a menedzserem. – Most tárgyaltuk Jessica-val a próbát és a „Nagyon jó!”-ban állapodtunk meg. De nemsokára engedik az embereket, szerintem menned kéne öltözni.

- De van még fél óránk, addigra mást terveztem. Az öltözködés pedig meg van 2 perc alatt. 

- Rendben, de amint meglátjátok az embereket, siessetek. Mert, ahogy ismerlek Eric, hamar elveszted az időérzéked és a „programotoknak” nézőközönsége is lehet. - rajzolt idézőjelet az levegőbe két ujjával, azzal el is ment.

- És most már elárulod, mit terveztél erre a kis időre? – fordult velem szembe.

- Persze. Elárulhatnám, de az sokáig tartana, inkább megmutatom. – felvezettem a színpadra, intettem Rob-nak, a technikusunknak, aki el is indította a zenét.

Az „I love you like a love song” nem számít a leglassabb zenének, de erre a pillanatra tökéletesen megfelelt. A páros táncokat mindig is szerettem, ha az iskolában arra került sor, akkor bevállaltam, ha senki más nem merte. Most is így volt. Megfogtam Jess egyik kezét, másik kezemet a derekára tettem, mint a keringőnél, de ezek gyorsabb tánclépések voltak. 

- Szóval ez lenne az a kis ártatlan program? – kérdezte.

- Igen, ezt terveztem. Nem bánod, ugye?

- Dehogyis. Olyan régen táncoltam már jó hangos zenére, ráadásul valakivel, hogy már el is felejtettem, milyen jó, ha a páros tánc. Köszönöm! – egy puszit adtam a homlokára, majd a refrénnél kipördítettem, aztán ismét vissza az úgymond lassúzáshoz.

Így ment ez 4 számon keresztül és mégsem éreztem magam fáradtnak. Amikor vége volt az utolsónak is, felvettem az ölembe, megpörgettem, aztán indultunk is vissza az öltözőbe. Alig maradt 10 percünk, így hozzáláttam az öltözéshez. A hajam kivasalásával elbajlódtam egy kis ideig, de nem vett el különösebben sok időt. Amikor már mindennel végeztem, kimentünk. A táncosok is készen voltak. A színpad mögött már egyre erősödött a sikítások hangja, jelezve, hogy egyre többen vannak a stadionban. 

Még vártunk pár percet, amíg a zenekar hangol, aztán belekezdtünk. Fergeteges show volt, nagyon sokan jöttek megnézni a koncertet, és ez mindig örömmel tölt el, hogy ennyi ember szereti azt, amit csinálok. Ez inspirál arra, hogy újabbnál-újabb dalokat írjunk, és lehetőleg minél több albumot adjunk ki. Amikor a „Break of Dawn” utolsó refrénje következett, lementem a színpad elé és rámutattam arra a lányra, aki az egész koncert alatt kiabált, vagy énekelte a dalaimat.

A biztonságiak átemelték a korláton, ő pedig felsietett a színpadra mellém. Átöleltem és úgy énekeltem az utolsó sorokat. Amikor vége lett a számnak, adtam az arcára egy puszit, amire ő teljesen belepirult. Aranyos volt, ahogy lement a barátnőihez és elkezdte mesélni, milyen jó is volt itt fent lenni velem. Amikor a beszámoló végére ért, tekintetüket ismét rám szegezték és énekelték a további dalokat. 

És a fotósok sem hiányozhattak. Nem tudom pontosan, hányan állhattak a színpad előtt, vagy éppenséggel mellette, de azt tudom, hogy sokan voltak. A show végén a reflektorok, amiknek a melegétől teljesen leizzadtam, kialudtak. Most sajnos nem tudtam osztani aláírásokat, de a riporterek azért sem tágítottak és követtek egészen a színpad végéig, ahol próbálták a biztonsági őrök visszatartani őket, de csak pár embert sikerült, a legtöbbjük átjutott és egyenesen az orrom alá tolták a diktafont, vagy a fényképezőgépet, hogy pár jó képet sikerüljön készíteni.

Nem tudtam mozdulni, teljesen körbevettek, szerencsére Thomas, Alex, Kevin és a többi táncos segített kikecmeregnem közülük. Alexék segítettek eljutni az öltözőm ajtajáig. Bementem, ahol Jessica várt a kanapén ülve. Indultam volna hozzá, de Thomas rontott be az ajtón.

- Eric, tudnál adni pár interjút? Egy páran itt maradtak és nem szándékoznak elmenni. – remek, ismét eltölthetek pár órát a kérdések megválaszolásával.

- Rendben, menjünk. – amint kinyitottam az ajtót, Molly-val találtam szembe magam, aki mellett egy kislány volt.

- Szia, Eric. Tudod, ő az unokahúgom, Maya, mindenképpen találkozni akart veled. Remélem nem baj, hogy elhoztam. – mosolygott kedvesen.

- Nem, semmi baj, csak tudod, most készülök nekivetni magam az újságíróknak. De ezt képletesen értsd. – amint elmondtam, a riporterek már oda is jöttek hozzánk és a képek ismét készültek rólam és Molly-ról.

- Eric, ismét együtt vannak? – hallottuk a kérdést, amire szinte egyszerre válaszoltunk egy „Nem”-mel. 

- Molly, tud arról, hogy a volt barátja egy másik lánnyal van együtt? – tudtam, hogy erre is ki fognak térni, de még nem akartam Jessica-t is belekeverni ebbe, hiszen a média nem hagyná békén. 

- Nézzék, ezt most tisztázom. Eric és én barátként váltunk el. Bevallom, furcsa még számomra, hogy egy másik lányt szeret már, de ha ő boldog, akkor én is. Nincs több mondanivalóm. – ezzel faképnél hagyta a paparazzikat, maga után húzva Mayát, de nem sok sikerrel, ugyanis minden fotós, riporter utánuk ment. Még egy kérdést elkaptam: Mit ért azalatt, hogy furcsa? De a választ már nem hallottam. Istenem, talán abból az egyetlen szóból is kiforgatnak majd mindent. Már azon sem csodálkoznék, ha holnap a címlapon egy szaftos kis sztori állna rólunk. Kifújtam a levegőt, aztán visszamentem az öltözőbe a jelenlegi barátnőmhöz, akit mindennél jobban szeretek.

___________________________________________
Tessék csak tessék kommentelni, várom a jó és rossz komikat is egyben! :)

16. fejezet (1. rész)

Sziasztok!

Nem tudom miért csinálja ezt a gépem. Még pénteken megírtam a résznek majdnem a felét, amit hála az égnek el is mentett, de ma már majdnem készen voltam vele és azt nem menti el. nem tudom miért csinálja ezt a Word, kérdeztem a bátyámat effelől, de ő se tudja. Mindegy, az biztos, hogy másolat kell majd róla. :/

A másik felét pedig holnap hozom, próbálom minél hamarabb. :)

Kellemes olvasást! :)

Puszi

~Jessica~

Kiszállva az autóból Eric bevezetett a stadion kapuján. Belülről még nagyobb volt, és biztos volt benne, hogy teltház lesz a koncert ideje alatt. A színpad mögé érve láttam, ahogy az emberek kapkodva tevékenykednek. Rengeteg kábel, csomókba rendezve, csoda, hogy még nem estek el benne páran, bár nekem majdnem sikerült. Eric köszönt az embereknek svédül, pár mondatot váltott velük, közben végig fogta a kezem. Egy folyosón vezetett végig, majd a harmadik ajtót kinyitotta és beinvitált az ajtón. 

- Érezd magad… otthon. – zavartan mosolygott, közben bement egy kis helyiségbe, és letette a táskáját. – Kérsz valamit inni, enni? – nézett ki az ajtó mögül.

- Egy kis vizet kérek, köszi. – letettem a bőrfotelbe a táskámat, majd leültem. Eric megjelent egy pohár vízzel, amit ide is adott. Egy „köszönöm” pillantást vetve belekortyoltam. Most az egyébként ritkának számító melegnek köszönhetően jól is esett az enyhén hideg víz. Letette a flakont az asztalra, majd leült mellém. 

- Tudod, még van egy egész órám a próbáig, és addig jó lenne valami hasznosabb elfoglaltságot találni, nem? – pár milliméter választott el tőle, de eltoltam magamtól.

- Várj, 1 óra múlva nem a koncerted lesz? – furcsálltam, pedig ezt mondta.

- Nem, csak a próba. – szólásra nyitottam a számot, de elhallgattatott egy csókkal. – És tudom, hogy azt mondtam, a fellépés lesz, de így biztos voltam benne, hogy eljössz.

- Hmm, rafinált vagy, de amúgy is eljöttem volna. – mondandómat még egy csókkal „jutalmazta”, majd az ölébe húzott. Vad csókok között próbáltam átvenni az irányítást, így a vállánál fogva nekinyomtam gyengén a bőrfotel támlájának, majd a nyakát kezdtem csókokkal behinteni. Pár puszi után a nyakát gyengéden megharaptam, amire egy apró szisszenéssel reagált.

- Most hergelni akarsz? – a mondat végén felvett az ölébe, lefektetett a kanapéra, majd testével teljesen lenyomott, kiszorítva a kis levegőt is, ami köztünk volt. Most ő csókolta végig az arcomat. majd áttért a nyakamra. A kis „játékunkat” az ajtón kopogtatás zavarta meg. Eric halkan felmordult, majd kikiabálta. – Ki az?

- Alex vagyok, Thomas szerint hamarabb kezdjük a próbát, mert a zenekar is elkészült már. – Eric leszállt rólam, de nem felelt, amit Alex is észrevett. – Csak nem megzavartam valamit? Szia Jessica! – köszönt be, mire én elfojtva a nevetésem kezembe temettem az arcomat.

- Szia, Alex! – elég zavarba ejtő helyzet volt, nem tudtam többet mondani, ezért inkább felálltam és Eric mellé sétáltam, aki elővett egy nadrágot és egy trikót a táskájából, valószínűleg a próbára.

- Haver, mondd meg a többieknek, hogy 10 perc és ott is vagyok.

- Hát nekem nem kell 10 perc az átöltözéshez, de ha FEL is akarsz öltözni, akkor siess azzal is. És még egyszer bocs a zavarásért. – ezzel el is ment az ajtóból.

- Figyelj csak, én most átöltözök. Nem akarsz segíteni? – kiskutyaszemekkel nézett rám, de most az eszemre és a határidőre hallgatva nem dőltem be neki. Vállánál megtolva megfordítottam.

- Nem, öltözz csak egyedül, nagyfiú vagy már. Kint megvárlak. – mondtam, majd egy puszi után ki is mente, hagytam nyugodtan öltözni. Fél percig állhattam az ajtó előtt, de a kíváncsiság erősebb volt, így egy kicsit szétnéztem. A folyosón nem volt nagyon világos, a végén pedig sötét volt így nem volt bátorságom elmenni oda. Kiléptem a világosságba, elfordultam balra és egyenesen nekiütköztem valakinek, egy lánynak.

- Jaj, ne haragudj, nem láttalak. – mentegetőzött. Rám nézett, majd amikor nem látta a nyakamban a VIP kártyámat, egyből kiáltott is. – Biztonságiak! – remek!

- Ne, nem vagyok rajongó. – értetlen arcát látva folytattam – Én Eric egy barátja vagyok.

- Igen, méghozzá elég közeli. – mondta a hátam mögül egy férfihang, majd átölelte a derekamat és adott egy puszit az arcomra.

- Ó, értem. Csak nem láttam a kártyát és nem akarom, hogy úgy járj, ahogy pár hete. Az még nekem is kínos volt, ahogy kivitték innen, de nem számít. Jössz próbálni? Alexék már várnak.

- Persze megyek. – összekulcsolta a kezem az övével és így sétáltunk egyenesen a színpadig. Én megálltam előtte és onnan néztem őket. Ahányszor Eric szemébe néztem, láttam, ahogy figyel.

Valami új...

Sziasztok! :)
Ez sem rész még, de ma este hozom is!
Szóval...
Pár napja megkérdeztem tőletek, hogy olvasnátok-e tőlem egy másik sztorit, és a legtöbb szavazat az "IGEN"-re ment, ezért hát elhatároztam és megnyitottam. :)
Link: http://see-you-again-the-loves-script.blogspot.com/
Remélem attól, hogy nem fanfiction, tetszeni fog nektek! :)
Kellemes olvasást előre is!
Puszi ^^

Thank you, God!

Sziasztok!

Végre, géphez ülhettem, megengedték a hétvégére és már amúgy is javítottam, szóval ismét nekiláttam a fejezet folytatásának, amit holnap hozok is! :)

És Nagyon Szépen Köszönöm a 8000 kattintást! :)
Imádlak Titeket, Kedves Olvasóim! :)

Puszi!!!

Szülői Szigor!!!

Sziasztok!

Sajnálom, hogy késtem a résszel, de úgy tűnik, egy ideig (ami nem tudom pontosan hány napot jelent) nem fogok részt hozni, ugyanis becsúszott egy-két rosszabb jegy, ami miatt el lettem tiltva a géptől! :/ Éljen a szülői szigor! -.-

Mindegy, remélem a hétvégére azért visszakapom a gépem és folytathatom a fejezetet, addig is elnézéseteket kérem! :/

Puszi!!!

15. fejezet

Sziasztok!

Hát elérkezett ez a pillanat is megérkezett a 15. fejezet is. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam hozni időben a fejezetet, de a következőt már igyekszem időben hozni!

Kellemes olvasást! :)

Csak futottam… futottam, de nem tudtam mi elől. Rohantam, de nem egyedül. Eric összekulcsolta a kezemet az övével és úgy futottunk egy erdőben. Minden erőmet összeszedve próbáltam minél távolabb kerülni attól, ami, vagy aki üldözött minket. Nem sok volt már, a fák egyszer csak eltűntek és már csak pár méter hosszan volt fű, ami egyszer csak eltűnt. Nem volt semmi sem a lábunk alatt, a levegőbe ugrottunk. Zuhantunk le, egy nagy csobbanás kíséretében egy tóba érkeztünk, majd elmerültünk benne. Kellemes volt mártózni egyet a langyos vízben. Nem akartam felmenni a felszínre. Kinyitottam a szemem és megláttam Ericet velem szemben. Közeledett az arca, de nem bírtam levegő nélkül, így reflexből próbáltam oxigénhez jutni. Éreztem, ahogy egyre több víz kerül a tüdőmbe.

Aztán felébredtem. Borzalmas volt azt érezni, ahogy megfulladok. Annyira valóságosnak tűnt az egész, köhögtem is párat, majd ránéztem hirtelen Ericre, aki szerencsére nem kelt fel. Ránéztem az órára, de még csak hajnali 5 volt. Régebben gyakran voltak ilyen álmaim, de sosem tudtam meg az igazi okát. Őszintén, nem is érdekelt. Lehet, az akciófilmek miatt van az egész. Már beleképzelem magam az egészbe. Nem számít. Ülőhelyzetemből visszafeküdtem, lehunytam a szemem és már vissza is aludtam. 

Reggel a telefonom csengésére keltem fel, a „Coming Home”-ra. Direkt nem állítottam be ütemesebb zenét, mert régen mindig felriadtam rá és nem felkeltem. Azt hittem, a szobámban vagyok, így hagytam még egy kicsit, hagy szóljon, nagyon szerettem ezt a számot. Pár másodperc után kipattantak a szemeim és azonnal lenyomtam a „stop” gombot. Ránéztem Ericre, aki addigra már az ágy szélén ült.

- Hány óra van? – kérdezte, miközben próbálta kitörölni az álmosságot a szeméből. Kikapcsoltam az ébresztőt, ránéztem a telefonomon jelzett időpontra, majd válaszoltam.

- Fél 10. Kicsit sokáig aludtunk. – nevettem el magam.

- Te még nem aludtál fél 10-ig? – átmászott az ágyon az én oldalamra, átölelte a derekam, ezzel közelebb húzva magához egy apró puszit adott.

- Dehogynem, csak nem mostanában. – felállt és a szekrényéhez lépett. Kivett onnan egy sárga csíkos fehér pólót, egy barna térdnadrággal.

- Én most elmegyek lezuhanyozni, utána csinálunk valami reggelit, oké?

- Oké. – adtam egyszerű választ, majd én is elvettem a ruháimat. Kimentem a teraszra egy kis friss levegőt szívni. Amikor kiléptem, hűvös volt, így felvettem a pulcsimat. Elég szeles idő volt, a tegnapihoz képest erősebben fújt. Pár percig álltam ott, néztem a sok embert, akik sietnek a munkába, vagy éppen vásárolni voltak, amikor egy meleg kéz karolta át a derekamat. Megfordultam és Eric arcával találkoztam. 

- Szabad a fürdő. – mosolygott. Indultam volna, de megfogta a kezem. – De nem kell úgy sietned. Habár, szívesen állnék még itt veled, de én sem vagyok melegen felöltözve. – mutatott a térdnadrágjára.

- Hát, talán egy hosszabb nadrág jobb lenne. – mosolyogtam, mire egy puszit nyomott az arcomra és beinvitált a konyhába. Mivel nem volt sok minden a hűtőben, így a rántotta mellett döntöttünk. Amikor megreggeliztünk, én indultam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Végeztem kb. 10 perc alatt, majd felöltöztem. Nem vittem magammal sminket, így még egy alap sem mehetett fel, de nem igazán számított. Késznek nyilvánítottam magam, miután a kezemmel kifésültem a hajam, majd kimentem. 

- Hazaviszlek, ha gondolod. Bár elég messze laksz, így haza is viszlek, és nem fogadok el nemleges választ. – mutatta fel mutatóujját, megerősítve az előbbi mondandóját.

- Rendben. – beleegyeztem. Elvettem a táskámat és már indultunk is. Egész úton nem szóltunk semmit, Eric az utat figyelte, közben néha egy pillantást vetett rám, majd a szabadon álló kezemre, amivel kis idő után az övét össze is kulcsolta. Furcsa mód meleg volt a keze az enyémmel ellentétben, ami teljesen átfagyott. Mire a házunk elé értünk, kezem ismét elnyerte a rendes hőmérsékletét. Erichez fordultam és búcsúzásképpen egy lágy csókot nyomtam ajkaira, amit ő egy kicsivel vadabbul viszonzott.

- 5-re jövök érted. – kezdte.

- És miért is? – nem jutott hirtelen eszembe, hogy mit terveztünk délutánra.

- Elviszlek a koncertre, rémlik? – mosolygott – Reméltem, hogy nem felejtetted el. - húzta el a száját.

- Ja, igen, bocsi, csak teljesen kiment a fejemből ma minden. Kész leszek 5-re. – kacsintottam, majd egy-egy mosoly kíséretében elköszöntünk egymástól. Ő elhajtott, én pedig kinyitottam a – már addigra visszakerült – kulccsal az ajtót. 

Köszöntem Brooke-nak, aki hosszas vallatásba kezdett. Leültünk a nappaliban elhelyezett kanapéra és el kellett mesélnem neki mindet a telefonálásom után egészen a hazaútig. Brooke türelmesen végighallgatott, majd csak a végén kérdezgetett pár dolgot.

Amikor végeztünk a kifaggatós témával, indultam fel, hogy átvegyek egy másik ruhát, mert ez már a második napja volt rajtam. Egy fekete bőrnadrág és egy szürke csíkos fehér denevérujjú felső mellett döntöttem.

~Külső szemszög~

Mire Jessica végzett a házimunkával, ami alatt a szoba kitakarítása, portörlés és egyéb háztartási munkák értendőek, addigra már 2 kerek óra is eltelt, vagyis már negyed három volt. Különösebb teendője nem volt, ezért úgy döntött, hogy elkíséri Brooke-ot a munkahelyére, hiszen úgysem találkozott még személyesen John-nal. Eric érkezéséig volt még több mint 2 óra, így a nyugodt körülnézés az irodában is belefért. Beléptek az irodába, Brooke bejelentkezett és indultak is a 3. emeletre. 

John nagyon is lelkesen üdvözölte a két lányt, felajánlotta, hogy körbevezeti Jessica-t. Az egész épület négyemeletes volt, mindent megmutatott neki. Körbevezette az alkalmazottaknak fenntartott ebédlőbe, elirányította a mosdók ajtajáig, ha netán szükség lenne rá, tudja, hol találja. John nem lehetett több 27 évesnél, mégis teljesen úgy dolgozott, mint egy profi, nem csoda hát, hogy az édesapja kinevezte főnöknek. Bementek az irodájába, az asztalon rengeteg papír volt, képekkel. Modellek voltak különböző ruhákban lefotózva, ami nem is csoda, ha egy modellügynökségnél dolgozik az ember.

- Ezek itt mind a tavalyi divatról megmaradt képek, kicsit összehasonlíthatóak a mostanival. – magyarázta neki John, a képeket felmutatva. Jessica-t mindig is érdekelték az ilyen dolgok, kicsi korában szeretett ruhákat rajzolni, amiket az édesanyja egy kis mappában őriz. Minden rajza ott van egy kis csomagban, néha nosztalgiázás céljából meg is nézegetik együtt, hogyan fejlődött a rajzkészsége.

- Igen, látszik néhány hasonlóság, de azért az új dolgok nagyobb számban fordulnak elő. De a kockás rucik még mindig divatban vannak, úgy látom. – mondta mosolyogva Jess, mutatóujjával egy kockás inget és térdnadrágot viselő modell képére.

- Hidd el, ezek mindig is a kedvencek közé fognak tartozni. – mosolygott John, ami furcsa dolog volt tőle. Nála a mosolygás a sok stressz és munka miatt nagyon ritka volt. - A retró divat nagyon menő lett az elmúlt években és hidd el, sok ilyen dolgot látok, tapasztalom, hogy a retró minden ruhában megtalálható.

- Nekem is van néhány olyan cuccom és tényleg fantasztikusak. De a pöttyök is életben vannak még, ahogy elnézem. – nézegetett Jess néhány pöttyös koktélruhát viselő lány képére. 

- Mint minden retró. Figyelj csak, remélem nem haragszol, de nekem a vezetőséggel megbeszélésem van. – állt fel az asztalától.

- Persze, semmi baj, különben is indulnom kell lassan. – ránézett az órájára és csak akkor tapasztalta, hogy már háromnegyed négy is elmúlt. A kis kirándulás sok időt vett igénybe. – Sietnem kell haza. Köszönöm, hogy körbevezettél, egy élmény volt látni az irodát belülről is.

- Szívesen máskor is. Bármikor jöhetsz, örömmel látunk. És mondd meg Brooke-nak, hogy nem vagyok én annyira szigorú főnök. Kiváló munkát végez, nem kell stresszeznie emiatt. – kacsintott, majd kimentek mindketten az irodából.

Amint Jessica elbúcsúzott Brooke-tól, indult is haza. Igaz, az átöltözés és a rövid zuhany nem vesz sok időt igénybe, de nem akart sietni, mert szokása volt húzni az időt. Nagy és gyors léptekkel haladt hazafele. Röpke 10 perc alatt haza is ért. Beérve a házba lepakolta a dzsekijét és a táskáját, majd indult a fürdőbe. A gyors tusolás után lement a konyhába, hogy bekapcsolja a rádiót. Nagy mániája, hogy zenehallgatás közben táncolva öltözik, ilyenkor minden feszültséget, ami a nap folyamán érik, le tudja adni a táncban. Amint bekapcsolta és egy kicsit hangosabbra vette a rádiót, a Coming Home ment. Nem csoda hát, hogy ez a zene a csengőhangja a telefonján. Pár lépcsőfokot ment a lépcsőn, amikor csengettek. Az órára nézve látta, hogy még csak negyed öt, nem Eric lehetett az ajtó másik oldalán. Gyorsan felkapta a köntösét, majd lesietett és ajtót nyitott. Egy ismeretlen, kicsit idősebb nő állt az ajtóban, ölében egy macskát simogatott. 

- Jó napot, segíthetek? – kérdezte Jessica.

- Mondja meg a barátnőjének, hogy nem akarom a kutyáját még egyszer meglátni az udvarunkon. Szegény macskámat is megkergette. – mutatott a macskára, azzal távozott. Jess döbbent arckifejezéssel nézte, ahogy a szomszéd visszamegy a házukba. Az emberek hogy tudnak ilyen kicsinyes dolgokkal foglalkozni? Mármint érthető, hogy a kutya odapiszkít az udvarra, akkor dühösek lesznek, de az, hogy csak ott volt? Különben nem is tudta, hogy van Brooke-nak kutyája, hiszen allergiás volt rá, ezért nem is tartott, különben sem lett volna rá ideje, hogy ápolja, gondozza a munka mellett.

Visszament a szobájába és kezdett öltözni. Figyelembe véve az időjárást, egy hosszú, sötét színű csőfarmert, egy hosszított felsőt és egy kardigánt vett fel. Felfogta a haját és nekilátott a smink felkenésére, de nem vitte túlzásba: fekete szemceruza, amivel vékonyan emelte ki szemét, sötétszürke szemhéjfesték és szempillaspirál. Leengedve haját kivasalta, majd a feje tetején lófarokba kötötte oldalt meghagyva egy-egy vékony tincset. A haja kivasalva a válla alá ért, szerette így hordani. Még volt 15 perce, lement a konyhába és megevett egy szelet müzlit, hogy ne maradjon éhen. Mire végzett, csengettek is. Pont 5 óra volt, Eric nagyon pontos. Elvette a táskáját és kinyitotta az ajtót. Eric először nem szólt semmit, csak végigmérte Jessica-t.

- Szia. – kezdte Jess. A fiú erre egy apró puszit nyomott ajkaira, majd ő is megszólalt végre.

- Szia. Mehetünk? – a lány egy kis bólintással jelezte, hogy elkészült. Kilépett az ajtón, becsukta a kulccsal az ajtót, majd kézen fogva sétáltak ki az autóig. Amikor oldalra pillantott, látta, ahogy a szomszéd nő bosszúsan méregeti őket, de Jess kedvét még az utálatos szomszéd sem ronthatta el. Figyelmen kívül hagyva az idős nőt beült Eric autójába és már úton is voltak a parkba, ahol Eric koncertet fog adni kb. egy óra múlva.

7000 látogató/Egy kérdés...

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok a blogomat. Átléptük a 7000 kattintást, aminek szívből örülök! :)

Nagyon szeretlek Titeket, Ti vagytok a legjobbak!!! :)

És még valami...

A napokban azon gondolkoztam, hogy nyitnék egy másik blogot, ami nem fanfiction lenne. Benne lennétek? :)

A szavazzatok, hogy ti mit akartok! :)

Puszi!! ^^