1. díjam *.*

Sziasztok!

Megkaptam az első díjamat. Nagyon szépen köszönöm Zsófi K.-nak!!! *.* ^-^

7 dolog rólam: 

- Kedvenc sorozatom: Vámpírnaplók *-*

- Imádok táncolni, de a sport nem az erősségem :D

- Nem vagyok igazán sütis típus, de szívesen megkóstolom őket :P

- Kedvenc énekesek: Eric Saade *.*, Selena Gomez

- Inkább a pop stílusú zenéket szeretem

- Kedvenc mozifilmek: Rossz tanár, Másnaposok :D

- Kedvenc zeném (jelenleg): Pitbull ft. Marc Anthony - Rain Over Me *-* 

7 blog:

- Zsófi K.

- Myka

- Timy

- MyDream

- Bia

- Egyasokbol

- Brianna Rybak [Bri.]

Szabályok:

1.Tedd ki a logót a blogodra!
2.Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3.Írj ki magadról 7 dolgot!
4.Küld tovább 7 írónak(ne felejtsd el belinkelni a blogjukat)!
5.Hagyj megjegyzést a blogjukon,hogy meglepetés várja őket!

8. fejezet

Ránéztem a kijelzőre: Ismeretlen szám. Felvettem nem tudva, ki hív.

- Szia, Jess, sajnálom, hogy késtem. – Eric volt az. Nagyon nem akartam vele beszélni, de nem tehettem le a telefont, nem lehetek bunkó még vele se.

- Szia, Eric. Nem baj...

- El sem hiszed, mi történt velem... – kezdett volna valamilyen hazugságot, de nem hagytam beszélni.

- Ó dehogynem! Nagyon is tudom, mi volt az oka a késésednek.

- Tényleg? – hangján hallottam a döbbenetet. Na, most jól beolvasok neki, az biztos.

- Igen, képzeld, a TV leadta. Már mindenki tudja, milyen fontos dolgod volt... – itt félbeszakított.

- Mire gondolsz?

- Ez most komoly? Játszani fogod a hülyét? Véletlenül lekaptak téged, ahogy Mollyval csókolózol. Engem el is felejthetsz. – itt letettem a telefont, semmi kedvem nem volt vele tovább beszélni.

Eldobtam a telefonom az ágy végébe és tovább feküdtem. Nem tudom, hogy Eric hívott volna-e, mert kikapcsoltam. Nem érdekelt most semmi, senkivel sem akartam beszélni.

~Eric~

Istenem, miért kell mindennek benne lennie a TV-ben? Nem én csókoltam meg Mollyt, hanem ő engem. Most már csak barátként gondolok rá, semmit több. Vége a 4 éves kapcsolatunknak és nem is fogom újrakezdeni. Jessica nagyon tetszik nekem és most ezzel elszúrtam rendesen a dolgot. A második esélyemnek is oda, harmadikat pedig már senki sem adna. Remek!

Szerencsére a héten már nem is lesz koncertem, csak egy táncpróba, arra elmegyek, annyi. Most nincs kedvem a karrieremmel foglalkozni, rendbe kell hoznom a kapcsolatomat Jessica-val. De hogyan? Igen, ez itt a nagy kérdés, hogyan? Talán meg kéne látogatnom. De mit mondanék neki? Semmit? Csak ott állnék szótlanul és ő meg becsapná az ajtót vagy az is lehet, hogy ki se nyitná. Ma biztos nem megyek át hozzájuk, talán ő rúgna ki a házból páros lábbal. Nem, még nem mehetek. De ha ma nem, akkor mikor? Túl sok a kérdés, amire nem tudok választ.

Az este sem ment könnyebben. Nem tudom, meddig forgolódtam az ágyamban, de nem voltam fáradt. Reggel – ami már majdnem 11 volt - a telefonom csörgésére ébredtem. Reménykedtem, hogy Jessica az, de erre nagyon kicsi az esély. Felvettem.

- Cső, haver, nem akarsz lejönni próbára? – Alex, neki nagyon tudok örülni, főleg amikor felkelt.

- Kössz az ébresztést. De, megyek. – le is tettem a telefont, és siettem felöltözni, mert már rég ott kéne lennem. 10 perc alatt oda is értem. A próba nem ment valami fényesen, nem tudtam tisztán gondolkodni. Jess nagy hatással van rám. A lépések kb. fele ment, de volt, amelyiket elrontottam vagy siettem. Egyszóval: borzalmas volt, ezért holnap is lesz egy próba. Hazamentem és csak járkáltam otthon, igazán nem volt semmi elfoglaltságom.

A másnapi próba már valamennyivel jobban ment, de nem volt a tökéletes. Hazamentem, lezuhanyoztam és egy nagy lépésre szántam el magam: elmegyek Jessica-hoz.

Út közben féltem, de ki is találtam, mit mondok neki. Reménykedtem benne, hogy Jessica nyitja ki az ajtót. Odaérve egy nagy levegővétel után bekopogtam.  Vártam egy kicsit, majd kinyitották az ajtót. Sajnos nem Jess volt az.

- Szia, Brooke, Jessica... – szigorúan figyelt engem, majd félbeszakított.

- Nem. – röviden és tömören, remek, a reményem oda. – Nem akar látni, szóval menj csak vissza Molly-hoz.

- Nem, nem érted. Nem jöttem össze Molly-val. Már vége a kapcsolatunknak, ennyi. Csakis barátként tekintek rá, semmi több. – szólásra nyitotta a száját, de a háta mögül valaki szólt.

- És ezt el is kellene hinnie? – szólt Jessica.

- Igen, mert ez az igazság. – ezt már neki mondtam.

- Akkor most magatokra hagylak. – ezzel a mondattal Brooke el is ment.

- Nézd, Jess, nagyon sajnálom. Nem akartam megcsókolni, de...

- De megcsókoltad. Vagy meghamisították a képet?

- Nem, nem hamisították, de én nem akartam, ő csókolt meg engem.

- Ez egy kicsit hihetetlennek hangzik, nem gondolod?

- Kérlek, hinned kell nekem! Tényleg ez az igazság. Nézd, gyere el velem randizni, oké? Ott bebizonyíthatom, hogy Molly nekem már csak egy barát, semmi több.

- Nem hiszem. – itt lenézett a földre. – És ha TALÁN elmennék veled randira, mire számíthatok?

- Jól fogod érezni magad. – itt már mosolyogtam. Beállt pár perc néma csönd, de végre kimondta, amire vágytam.

- Rendben. De tudod, ez hihetetlen. Nem tudom, hányszor volt már megbeszélve a randink. És ez, ha jól tudom, a harmadik esélyed. De ha ezt is elszúrod...

- Akkor vége, értettem.

- Pontosan. Akkor... majd még beszélünk. – készülte becsukni az ajtót, de a lábammal megtámasztottam.

- Holnap, ismét fél négy. – itt elmosolyodott. – És nem kések! Szia!

- Szia. – bement a házba én is beültem az autómba. Egész úton csak mosolyogtam, egy páran be is néztek az autómba, hogy miért vigyorgok, senki nem volt a társaságomban, de nem zavart. Boldog voltam. Erre az esélyemre nagyon vigyáznom kell, mert tényleg ez az utolsó. Lezuhanyoztam, leültem az ágyra ölembe a laptopommal és csak nézelődtem a neten, jobb elfoglaltságom nem volt. hamar elaludtam, mert valami miatt nagyon elfáradtam ma, de lehet, hogy csak a próba miatt volt. Nem baj, bízva a sikerben hunytam le a szemem.

2000 látogató!!! *.*

Kedves Olvasók!

Túlléptük a KÉTEZRES látogatottságot, ti vagytok a legjobbak, mindent köszönök!!! =) *-*

Reméljük elég gyorsan elérjük az 5000 látogatót, ahol majd egy meglepetéssel kedveskedek nektek. :)

Szóval köszönöm!

Puszi!!! Ł *.*

7. fejezet

Közelebb lépett és a fülembe súgta:

- Rachel. – ennyi nekem elég is volt, hogy tudjam, mire gondol.

- Örömmel. – mosolyogtam. Senki sem értette, hogy miről is suttogunk, de nem is baj. Segítek neki Rachel meghódításában. Ránéztem Ericre, aki egy kicsit gyanakvóan figyelt minket, de nem zavart, mert tudtam, hogy semmi nincs köztem és Zack között. Csupán baráti kapcsolat.

- Nézd, nekem mennem kell, majd holnap leugrok hozzád, megnézni, hogy vagy. De még délelőtt. – kacsintott Rachel és az ajtó felé vette az irányt, ahogy Zack is, de Eric még mondott nekem valamit.

- Akkor majd holnap. – azzal ő is kilépett az ajtón a többiekkel együtt. Brooke jött oda hozzám.

- Csajszi, mitől ájultál el?

- Nem tudom. Betegnek sem érzem magam, hát fogalmam sincs. De szerintem most lezuhanyozok.

- Rendben, jó éjt! – fellépegettem lassan a lépcsőn. Fáradt voltam, semmire sem vágytam jobban, minthogy elaludjak. Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a kevéske sminket, megfésültem a hajam és bebújtam az ágyamba. Nem kellett sok idő, már aludtam is.

~Másnap~      

Reggel ismét a telefonom csörgésére ébredtem. álmosan ránéztem az órára, még csak fél 8 volt, igaz nem akartam sokáig aludni, szóval köszönöm Rachel-nek. Kis résnyire nyitottam a szemem, felvettem a telefont és lecsukott szemmel visszadőltem a puha párnákra.

- Szia Rachel! Köszönöm az ébresztést. – mondtam álmos hangon.

- Szia, igazán nincs mit. Segítek, ahol tudok. És jobban vagy már?

- Persze, csak még egy kicsit fáj a gyomrom. Lehet az italban volt valami.

- Vagy a kajákban. Nem szeretek az ilyen bulikban se enni, se inni, de úgyis megkívánod valamelyiket, szóval ez ellen nem tudsz mit csinálni. Amúgy… - itt egy kicsit várt, ami kezdett türelmetlenné tenni – izgulsz a randi miatt?

- Miért izguljak? Csak találkozunk és elmegyünk valahova… amit igazán jó lenne megtudni. – hallottam valamilyen beszédet a háttérben, de nem értettem pontosan. Rachel csak egy „Persze” szóval válaszolt a kérdezőnek.

- Figyelj, nekem most mennem kell, de fél négy előtt még átugrok hozzátok, oké?

- Rendben. Szia! – elköszöntünk egymástól és letettem a telefont.

Egy hangos sóhajjal dőltem vissza az ágyra, hasamra húztam a takarót és lehunytam a szemem. Nem akartam elaludni, de annyira fáradt voltam, hogy szinte képtelenség lett volna ellenállni, pillanatokon belül az álmok világában jártam.

Brooke szavai ébresztettek. Felkiabált a konyhából. Azonnal kinyitottam a szemem és az ijedtségtől hirtelen felültem, amit egy kis szédülés követett. Siettem le a lépcsőn a konyhába, ahol már Brooke állt, kezében a reggeli újsággal. El sem hittem, amit azon láttam, a szám tátva maradt. Egy kép volt Zack-ről és rólam, ahogy visz az ölében én pedig eszméletlen voltam. El sem hiszem, hogy ezek a fotósok már mindenhol ott vannak, de az nem fért a fejembe, honnan tudták, hol vagyok? Ez egy titkos buli volt, nem sokan tudtak róla, csak a meghívottak. Akkor a fotós honnan tudhatta? Lehet a házunk előtt állt, amikor Zack vitt az ölében hazafele.  Hihetetlen. Amúgy a képen még nem is akadtam ki, de alatta a szövegen, hát az kiverte a biztosítékot: „Eric Saade titokzatos barátnője egy másik férfi ölében.” Ez már idegesít. Mindegy, próbáltam nem foglalkozni vele, hiszen ha ezzel foglalkozok, akkor előbb-utóbb teljesen felemészt. Nem, nem fogom felidegesíteni magam ilyen dolgokon. Gyorsan bekaptam egy müzlit és úgy döntöttem sétálok egyet, mert nem tudok mit csinálni. Kiléptem az ajtón és egy elég hűvös szél csapott meg, így gyors visszaléptem és felvettem a pulóveremet is. Körülnéztem Stockholmban, lassan sétálgattam a járdán, mint egy turista, volt egy-két kép, amit a telefonommal csináltam, de nem voltak a legjobbak. Már fél 2 volt, amikor úgy döntöttem, visszafordulok. Főleg ha tudnám, hol vagyok. Remek, a randim pár óra múlva lesz, és én eltévedtem. Ennyire szerencsétlen csakis én lehetek. Próbáltam keresni az utcát, de reménytelen volt. Oldalra néztem, mert pont átmentem az utcán, amikor beleütköztem Zack-be. Egy meglepő mosollyal köszöntött, most nagyon örültem neki.

- Zack, a lehető legjobbkor jöttél. – mondtam köszönés helyett.

- Hát igen, mint mindig. Csak nem eltévedtél? – nevetett.

- Igazság szerint, de. Haza kéne jutnom.  Nem tudod, merre...

- Dehogynem. – vágott szavamba. – Gyere, nincs messze a házatok. És... hogy állsz Rachel-lel?

- Igazából még nem volt alkalmam beszélni vele, csak telefonon és tegnap este ő is elment veletek együtt. Nem akarok rossz infókat mondani, de a tegnapi bulin nagyon úgy tűnt, hogy esélyes vagy.

- Ó, tényleg? Jó, mert én is úgy láttam. – mosolygott. Röpke 10 perc alatt haza is értünk. Tényleg nem voltunk messze és én mégse találtam haza. Mindegy, ennyire szerencsétlen már csak én lehetek.

- Köszönöm, hogy megmutattad, merre lakok. És majd még tájékoztatlak Rachel-lel kapcsolatban.

- Köszönöm. Én most megyek is, legyen szép napod! – baráti öleléssel búcsúztunk el egymástól, majd én is bementem. Brooke persze azonnal nekem állt, de elmondtam neki, hogy eltévedtem.

Már háromnegyed 2 volt, lassan elkezdtem készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, és begöndörítettem pár tincset a hajamból. Szokásom volt általában utána öltözködni, szóval most is így tettem. Amikor végeztem a hajam igazításával, elindultam a ruhásszekrény felé. Keresgéltem és végre kiszúrtam az időjáráshoz megfelelő ruhaszettet.

Amikor elkészültem, vékonyan végighúztam a szemceruzát, kiemelve a szemem, majd egy kis szempillaspirál és készen álltam a randira. Elkészültem mindennel és még csak negyed négy múlt pár perccel. Szuper, időben vagyok. Lementem Brooke-hoz a nappaliba, éppen TV-t nézett. Én is leültem mellé, teljesen elbambultam, már majdnem háromnegyed 4 volt. és Eric még sehol. Reméltem, hogy még négy előtt ideér, de nem, már az is elmúlt és a fél 5 közeledett. Nem érdekelt, nem vártam tovább. Indultam fel a szobámba, hogy átöltözök, amikor Brooke visszahív.

- Jess, szerintem ezt látnod kell. – mutatott a TV-re. A híradós nő mondta a híreket, de nem értettem, így hangosabbra vettem. Nagyjából tudtam svédül, így nagy nehezen, de megértettem, miről számol be a nézőknek.

- Eric Saade és Molly Sandén újra együtt. A fiatal párocska 4 év után szakított, de a szerelmük úgy látszik, törhetetlen. Az egyik turista számolt be nekünk a hírről, aki elég gyors volt és lefotózta, ahogy Eric és Molly csókolóznak. A hír hallatán biztos rengeteg tini lány szíve tört össze, de mi örülünk, hogy újra egy fiatal, énekes párt alkotnak...

Már megint átvert. Akkor a telefonos incidens is igaz volt és Eric újra együtt van Molly-val. Remek! Engem örökre elfelejthet, arcomat a könnyeim mosták, ezért inkább felmentem a szobámba és lemostam a szemfestéket, mielőtt teljesen elkenődött volna. Boorke jött utánam vigasztalni, de mondtam neki, hogy inkább egyedül szeretnék most lenni. Nem volt szép, hogy kiküldtem, de most tényleg legjobban a magányra vágytam.

Végigfeküdtem az ágyon hasamra fordulva, két kezem az állam alá tettem és úgy engedtem utat könnyeimnek. Már majdnem elaludtam, amikor a telefonom rezgése visszatérített a valóságba.

6. fejezet 2.

Amint megláttam Zack-et, indultam is oda, hogy köszönjek neki. Rachel is hívtam.

- Szia Zack! – ő csak akkor fordult oda hozzám. Egy széles mosoly és ölelés volt az üdvözlés.

- Ti is buliztok? És ki ez a szép hölgy itt melletted? – nézett Rachelre, mire teljesen elpirult. Látszott, hogy bejön Zacknek, ezért segítek neki előbbre jutni.

-  Ő itt Rachel Moore. Rachel – fordultam felé – ő pedig…

- Zack Segal. – mondta helyettem. Megfogta és megpuszilta Rachel kezét.

Talán még lehet is valami közöttük. Otthagytam őket, hagy beszélgessenek, ismerjék meg egymást. Elmentem az italokhoz, nem tudtam pontosan mit ittam, de finom volt. Odamentem az asztalhoz, amelyen ízletesebbnél-ízletesebb ételeket tálaltak. Isteniek voltak, vettem egy-két teasüteményt, igaz nem volt sok. Kicsit émelyegni kezdtem, nem tudom, mitől. Az asztalba támaszkodtam meg, mert azt hittem, helyben elájulok. Iszonyatosan fájt a fejem. Nem tudtam tovább támaszkodni, nem volt elég erőm a kapaszkodáshoz, hátraestem, egyenesen a medencébe. Minden elhomályosult.

Rachel szemszöge:

Nagyon jól elbeszélgettem Zack-kel, kérdezgetett felőlem, én is próbáltam minél többet megtudni róla. Társalgásunkat egy vízcsobbanás törte meg, már senki nem volt a medencében, kezdett lehűlni a levegő, a víz hőmérséklete sem volt éppen fürdőzésre alkalmas. Amikor odanéztem, láttam, hogy Jessica esett bele a vízbe. Zack azonnal beleugrott és kihúzta őt a fűre. nem akart felébredni, de vette a levegőt. Felfektettük egy napozóágyra, de mondtam Zack-nek, hogy inkább vigyük haza. Felvette az ölébe és úgy sétáltunk végig az utca egy szakaszán. Volt egy-két ember, aki kíváncsian figyelte, hogy mi történt, de Zack csak annyit mondott, hogy elaludt. Hazaérve becsengettünk. Brooke, amint kinyitotta az ajtót, aggódó tekintettel nézett Jessicára. Bementünk és lefektettük a kanapéra a nappaliban. Vittem neki egy pohár vizet, amit majd odaadok neki, ha felébred. Vártunk kb. 10 percet, ott ültünk körülötte, közben elmeséltük Brooke-nak, hogy mi történt. Végre ébredezni kezdett, de nem ébredt fel teljesen, csak egy szó hagyta el a száját: Eric. Ezen elmosolyodtam, mert tudtam, hogy kire gondol. Ezt azonban csak én hallottam, mert ott ültem mellette, Brooke a konyhában volt, Zack pedig távolabb ült, így nem halhatta, miket mondd Jess. Hallottam, ahogy megcsörrent a Katy Perry – E.T. c. zenéje, Jessica telefonjának a csengőhangja. Elég kitartóan szólt a zene, már harmadjára indult újra a refrén, így Brooke lehozta a telefont. Én vettem fel, de nagyon meglepődtem, amikor az illető a vonal végéről bemutatkozott.

- Szia, ez Jessica telefonja, én Rachel vagyok.

- Szia Rachel, Eric vagyok és tudod adni Jess-t? – ez egy apró mosolyt csalt a számra, majd válaszoltam.

- Sajnos Eric, most nem tudom adni. Nem beszélőképes.

- Mi? Mi történt? Jól van?

- Hát mondhatni alszik. De nemsokára fel fog ébredni.

- Ezt hogy értsem? Alszik? – szegénynek nem akartam elmondani, hogy elájult, de nagyon aggódott, ezt a kérdezősködésből és a hangjából is meg lehetett ítélni.

- Hát… nézd… elájult, de ne idegeskedj, szerintem nemsokára jól lesz. – vártam a választ, de semmi – Halló? Eric ott vagy? – remek, letette és talán már úton is van ide.

Ahogy gondoltam, a beszélgetés után nem telt el 5 perc, már kopogott valaki. Amikor Brooke kinyitotta az ajtót, Eric rontott be köszönés nélkül. Meglátta Jessicát és azonnal odasietett mellé. Leült és az arcát simogatta. halkan, suttogva beszélt, de valamennyire értettem.

-Jess, kérlek, kelj fel! – mint az előbb, úgy most is beszélni kezdett, de még most sem kelt fel.

Szintén csak annyit mondott, hogy: Eric! De ezt már erőteljesebben. Ezt már mindenki hallotta, Eric pedig csak mosolygott. Vártuk, hogy felkeljen. Brooke adott egy vizes rongyot, azzal törölgette az arcát. Nem kellett sok, csak pár perc, és már fel is ébredt. Lassan kinyitotta a szemét. Először körbenézett a szobában, majd fel Ericre.

Jessica szemszöge:

Amikor felébredtem, nem tudtam pontosan, hol vagyok. Körbenéztem és rájöttem, hogy otthon, vagyis Brooke-ál. Majd a mellettem ülő férfira néztem, mire csak elmosolyodott. Nem tudtam értelmes mondatot alkotni, fájt a fejem, a gyomrom majd kiszakadt a helyéről, nem tudtam, mi van velem.  Az utolsó emlékem az volt, ahogy elgyengül a kezem és a lábam, majd összeesek. Kíváncsi voltam arra, hogy többek között Eric hogy került ide, de legfőbbképpen az időre.

- Hány óra van? – fogtam le kezemmel a szemem, mert vakított a lámpa fénye.

- Nemsokára éjfél. – nézett az órájára Eric. – Mi történt? – simította végig egyik kezével a hajamat.

- Nem tudom. Odamentem az asztalhoz enni, inni, majd hirtelen megfájdult a fejem, elhomályosult minden és… és itt vagyok. De te hogy kerülsz ide?

- Fel akartalak hívni, amikor Rachel vette fel a telefonod és elmondta, hogy elájultál. Azonnal idejöttem. – ez aranyos volt tőle, hogy ennyire aggódik.

- Amúgy Zack mentett ki a vízből. – lépett elém Rachel. – Amikor elájultál, beleestél a medencébe és Zack pedig kihúzott.

- Köszönöm. – néztem Zackre egy apró mosolyt küldve felé. Felálltam és megöleltem. – És hogyan tudnám meghálálni? – ekkor odalépett elém, közel hajolt hozzám és…

6. fejezet I.

- Szia, ismerlek? – kérdeztem az ismeretlen lánytól, aki az ajtóban állt, fülig érő vigyorral. Valahogy nem ugrott be, hogy ismerném.

- Szia, Jessica. Rachel vagyok, tudod a plázából.

- Ja, igen, tényleg. Gyere csak be. – tártam ki az egyik karom jelezve, hogy bejöhet. Amikor belépett, becsuktam az ajtót. – És hogy-hogy itt vagy?

- Gondoltam meglátogatlak, ha már ilyen híres lettél. – reméltem, hogy nem az újságra érti, de ezt a feltételezésemet nem cáfolta meg.

- A mai cikk. A címlapon te és Eric virítotok. Ja, és mielőtt megkérdeznéd, a címedet az újságból tudom. És mi a helyzet Eric-kel? – mindent sejtően mosolygott.

- Semmi, mi lenne? – értetlenkedtem. – Barátok vagyunk. És ha már a barátságról szó esik… talán kicsit jobban is megismerhetnénk egymást.

- Milyen igaz. Te kérdezel, én felelek.

- Rendben, akkor… teljes neved?

- Rachel Moore.

- Hány éves vagy?

- 20 leszek a következő hónapban. – ez így ment kb. 10 percig, szépen mentünk kérdésről-kérdésre, ő is kérdezgetett rólam, így lassacskán mindent megtudtunk egymásról. – És ha San Franciscóban élsz, miért jöttél Svédországba?

- Mert hiába a nagyvárosi élet, a nyaram elég unalmas, különben is itt él az unokatesóm, Brooke. Ő is egyedül lenne itthon, úgyhogy eljöttem hozzá a nyár végére.

- És tényleg nem tudtad, hogy Eric az… Eric a popsztár? – megdöbbent.

- Tényleg nem. Amerikában nem olyan ismert, mint Európában, de most már tudom.

- És mi a helyzet vele? Ne mondd nekem, hogy csak barátkozni akar. A popsztárok nem a lányokkal kötött barátságokról híresek, higgy nekem! Szóval, mikor lesz a randi?

- Ma… lett volna, ha nem egy csaj veszi fel a telefonját.

- Várj csak… egy csaj? A nevét nem mondta?

- Valamilyen Molly… azt hiszem. – Rachel teljesen ledöbbent.

- Na, ne! Ez nem igaz, hogy megint összejöttek!

- Összejöttek?! Molly akkor Eric barátnője? – egy világ tört össze bennem.

- Igen, mármint a volt barátnője. És nem kérdeztél rá Ericre?

- Azt mondta zuhanyozik és nem adta neki oda a telefont. Mindegy, már nem is számít. Lemondtam a randit, szóval mér nem is számít igazán.

- Akkor ma elmegyünk egy buliba? – mosolygott – este lesz, szuper kis partik szoktak lenni erre.

- Menjünk. – egyeztem bele. – Hol és mikor lesz?

- Majd jövök hozzád olyan este 9 fele. – hát ez egy komoly esti-parti lesz. – De nekem mennem kell. Majd akkor jövök.

- Rendben. – kikísértem az ajtóig – Szia! – azzal el is sétált. Nekem sem volt ma fontosabb dolgom, így le is ültünk ebédelni. – És mondd csak Brooke, neked nincs kedved eljönni a buliba?

- Nem, dolgoznom kell. Vagyis ezt inkább egy project kidolgozásának nevezném, mindegy, a fő az, hogy nagyon várom már, hogy dolgozzak rajta.

- John? Még több munka? – vontam fel a szemöldököm.

- Igen, ő már csak ilyen, de nem hiszem, hogy őt is ellepi ilyenkor a munka. Figyelj, elleszel? Nekem el kell ugranom a boltba.

- Persze, menj csak.

- Oké, és nagyon remélem, hogy már elmentek a paparazzik. – elkapta a táskáját és kilépett az ajtón. Lassan felmentem a lépcsőn és besétáltam a szobámba. Különösebb dolgom nem akadt, így leültem a laptopom elé és nézelődtem a neten.

Délután fél 4:

Éppen az ágyamon feküdtem és gondolkodtam. Minden eszembe jutott, minden, amin tudok egy kicsit agyalni. Már csak a tétlenség ellen is. Hallom, hogy csengettek. Lassan lesétálok, kinyitom az ajtót és Eric állt ott.

- Szia, Jess… – egy kicsit meglepett, de nem is vártam meg a mondat végét.

- Szia, miért jöttél? – dühös voltam rá Molly miatt.

- Hát a randi…?

- Elmarad.  De te mit képzelsz? – láttam meglepődött a kérdésemen.

- Mi… miért?

- Elhívsz randizni, de azért még ott van a barátnőd. Ez ezért kicsit szemétség, nem gondolod?

- De várj… milyen barátnő?

- Aki felvette a telefonod, amikor hívtalak.

- Várj, hívtál? Mikor?

- Délelőtt. Nem kaptad meg az üzenetem?

- Nem. Mit üzentél? – hihetetlen, hogy Molly nem mondta meg neki.

- Azt, hogy a mai randi elmarad.

- De miért? – el sem hiszem. Ez a beszélgetés kezd egyre kínosabbá válni.

- Mert a telefonod egy lány vette fel, valamilyen Molly és valaki szerint p a volt barátnőd.

- Igen, annyi igaz, hogy ő vette fel, mert zuhanyoztam. De nem a barátnőm. Szakítottunk, vége, köztünk már nincs semmi. Ma csak azért jött át, hogy megbeszéljük a turnét. A közös számot nem fogjuk akkor elénekelni és az új CD-n sem fog szerepelni. Csak ennyi, semmi több.

- És ezt el is kellene hinnem?

- Igen, mert ez az igazság. Nézd, nekem Molly már csak esetleg egy barát, ha lehetne. Semmit nem érzek iránta. Megismerkedtem egy nagyon széplánnyal, aki el tudná velem feledtetni a volt kapcsolatomat. – Ezen kicsit elpirultam, de azért még, hogy húzzam az agyát, rá is kérdeztem.

- És az a lány elmegy veled randizni?

- Nagyon remélem. Mert tényleg meg akarom őt ismerni. Holnap mennénk el, ha igent mondana.

- Szerintem elfogadja és találkozni fog veled.

- És akkor szerinted hány órára kéne érte mennem?

- A lányoknál a legjobb a fél négy. – mosolyogtam.

- Rendben, köszönöm a tanácsot, akkor megyek érte fél négyre. – telefonja jelezte, hogy egy SMS érkezett számára. Nem lehetett hosszú, mert másodpercek alatt elolvasta. - Remélem, sikerrel fogok járni. De nekem mennem kell, majd még hívlak!

- Rendben, szia! – elhajtott a kocsijával. Nagyon remélem, hogy nem hazudott, mert nem tudnék még egy csalódást elviselni. A délutánomat folytattam tétlenséggel, otthon sem tudtam mit csinálni. Unalmamban már kitakarítottam a szobámat. Este 7-kor elmentem lezuhanyozni, kimostam a hajam és fél 8-ra végeztem is. Mire megszárad magától a hajam, – sosem szerettem hajszárítóval szárítani, mert akkor teljesen szétmegy – az is idő. Kiválasztottam a ruhám, egy kék flitteres koktélruha mellett döntöttem, mivel nem volt nagyon hideg, ami egy kicsit fura.

Mire már a hajam készen volt, kivasaltam. Rachel pontban 9-kor itt volt.

Gyalog mentünk a buliba, nem volt messze. Amikor odaértünk, egy sima, rendes lakáshoz vezetett Rachel. Bekopogtunk, ott egy srác hátra a kertbe támogatott minket. Ott már nagyban folyt a parti, a medencébe ugráltak, mindenki pólóban és térdnadrágban. Úgy látszik, kiélvezik, hogy nincs annyira hideg. Svédország meg tud lepni. Az asztalon a sok pia, étel is volt kikészítve, a DJ-nek nevezhető srác, aki a zenéket adta és keverte a legújabb számokból válogatott. Nagyon jó volt a hangulat. Majd fújták ránk a habot. Mindig is imádtam a hab-partykat. Egy kis idő után az idegenvezető srác, aki mutatta nekünk az utat, szintén beengedett még valakit, akit én már nagyon jól ismertem. Mondhatni, örültem neki.

Több mint 1000 látogató *.*

Kedves Olvasók!

El sem hiszem, de összejött az az 1000 látogató. Nagyon szépen köszönöm, hogy nézitek és olvassátok a blogomat!!!

Ti vagytok a legjobbak!!! =)

Köszönöm!!! :) *-*