7. fejezet

Közelebb lépett és a fülembe súgta:

- Rachel. – ennyi nekem elég is volt, hogy tudjam, mire gondol.

- Örömmel. – mosolyogtam. Senki sem értette, hogy miről is suttogunk, de nem is baj. Segítek neki Rachel meghódításában. Ránéztem Ericre, aki egy kicsit gyanakvóan figyelt minket, de nem zavart, mert tudtam, hogy semmi nincs köztem és Zack között. Csupán baráti kapcsolat.

- Nézd, nekem mennem kell, majd holnap leugrok hozzád, megnézni, hogy vagy. De még délelőtt. – kacsintott Rachel és az ajtó felé vette az irányt, ahogy Zack is, de Eric még mondott nekem valamit.

- Akkor majd holnap. – azzal ő is kilépett az ajtón a többiekkel együtt. Brooke jött oda hozzám.

- Csajszi, mitől ájultál el?

- Nem tudom. Betegnek sem érzem magam, hát fogalmam sincs. De szerintem most lezuhanyozok.

- Rendben, jó éjt! – fellépegettem lassan a lépcsőn. Fáradt voltam, semmire sem vágytam jobban, minthogy elaludjak. Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a kevéske sminket, megfésültem a hajam és bebújtam az ágyamba. Nem kellett sok idő, már aludtam is.

~Másnap~      

Reggel ismét a telefonom csörgésére ébredtem. álmosan ránéztem az órára, még csak fél 8 volt, igaz nem akartam sokáig aludni, szóval köszönöm Rachel-nek. Kis résnyire nyitottam a szemem, felvettem a telefont és lecsukott szemmel visszadőltem a puha párnákra.

- Szia Rachel! Köszönöm az ébresztést. – mondtam álmos hangon.

- Szia, igazán nincs mit. Segítek, ahol tudok. És jobban vagy már?

- Persze, csak még egy kicsit fáj a gyomrom. Lehet az italban volt valami.

- Vagy a kajákban. Nem szeretek az ilyen bulikban se enni, se inni, de úgyis megkívánod valamelyiket, szóval ez ellen nem tudsz mit csinálni. Amúgy… - itt egy kicsit várt, ami kezdett türelmetlenné tenni – izgulsz a randi miatt?

- Miért izguljak? Csak találkozunk és elmegyünk valahova… amit igazán jó lenne megtudni. – hallottam valamilyen beszédet a háttérben, de nem értettem pontosan. Rachel csak egy „Persze” szóval válaszolt a kérdezőnek.

- Figyelj, nekem most mennem kell, de fél négy előtt még átugrok hozzátok, oké?

- Rendben. Szia! – elköszöntünk egymástól és letettem a telefont.

Egy hangos sóhajjal dőltem vissza az ágyra, hasamra húztam a takarót és lehunytam a szemem. Nem akartam elaludni, de annyira fáradt voltam, hogy szinte képtelenség lett volna ellenállni, pillanatokon belül az álmok világában jártam.

Brooke szavai ébresztettek. Felkiabált a konyhából. Azonnal kinyitottam a szemem és az ijedtségtől hirtelen felültem, amit egy kis szédülés követett. Siettem le a lépcsőn a konyhába, ahol már Brooke állt, kezében a reggeli újsággal. El sem hittem, amit azon láttam, a szám tátva maradt. Egy kép volt Zack-ről és rólam, ahogy visz az ölében én pedig eszméletlen voltam. El sem hiszem, hogy ezek a fotósok már mindenhol ott vannak, de az nem fért a fejembe, honnan tudták, hol vagyok? Ez egy titkos buli volt, nem sokan tudtak róla, csak a meghívottak. Akkor a fotós honnan tudhatta? Lehet a házunk előtt állt, amikor Zack vitt az ölében hazafele.  Hihetetlen. Amúgy a képen még nem is akadtam ki, de alatta a szövegen, hát az kiverte a biztosítékot: „Eric Saade titokzatos barátnője egy másik férfi ölében.” Ez már idegesít. Mindegy, próbáltam nem foglalkozni vele, hiszen ha ezzel foglalkozok, akkor előbb-utóbb teljesen felemészt. Nem, nem fogom felidegesíteni magam ilyen dolgokon. Gyorsan bekaptam egy müzlit és úgy döntöttem sétálok egyet, mert nem tudok mit csinálni. Kiléptem az ajtón és egy elég hűvös szél csapott meg, így gyors visszaléptem és felvettem a pulóveremet is. Körülnéztem Stockholmban, lassan sétálgattam a járdán, mint egy turista, volt egy-két kép, amit a telefonommal csináltam, de nem voltak a legjobbak. Már fél 2 volt, amikor úgy döntöttem, visszafordulok. Főleg ha tudnám, hol vagyok. Remek, a randim pár óra múlva lesz, és én eltévedtem. Ennyire szerencsétlen csakis én lehetek. Próbáltam keresni az utcát, de reménytelen volt. Oldalra néztem, mert pont átmentem az utcán, amikor beleütköztem Zack-be. Egy meglepő mosollyal köszöntött, most nagyon örültem neki.

- Zack, a lehető legjobbkor jöttél. – mondtam köszönés helyett.

- Hát igen, mint mindig. Csak nem eltévedtél? – nevetett.

- Igazság szerint, de. Haza kéne jutnom.  Nem tudod, merre...

- Dehogynem. – vágott szavamba. – Gyere, nincs messze a házatok. És... hogy állsz Rachel-lel?

- Igazából még nem volt alkalmam beszélni vele, csak telefonon és tegnap este ő is elment veletek együtt. Nem akarok rossz infókat mondani, de a tegnapi bulin nagyon úgy tűnt, hogy esélyes vagy.

- Ó, tényleg? Jó, mert én is úgy láttam. – mosolygott. Röpke 10 perc alatt haza is értünk. Tényleg nem voltunk messze és én mégse találtam haza. Mindegy, ennyire szerencsétlen már csak én lehetek.

- Köszönöm, hogy megmutattad, merre lakok. És majd még tájékoztatlak Rachel-lel kapcsolatban.

- Köszönöm. Én most megyek is, legyen szép napod! – baráti öleléssel búcsúztunk el egymástól, majd én is bementem. Brooke persze azonnal nekem állt, de elmondtam neki, hogy eltévedtem.

Már háromnegyed 2 volt, lassan elkezdtem készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, és begöndörítettem pár tincset a hajamból. Szokásom volt általában utána öltözködni, szóval most is így tettem. Amikor végeztem a hajam igazításával, elindultam a ruhásszekrény felé. Keresgéltem és végre kiszúrtam az időjáráshoz megfelelő ruhaszettet.

Amikor elkészültem, vékonyan végighúztam a szemceruzát, kiemelve a szemem, majd egy kis szempillaspirál és készen álltam a randira. Elkészültem mindennel és még csak negyed négy múlt pár perccel. Szuper, időben vagyok. Lementem Brooke-hoz a nappaliba, éppen TV-t nézett. Én is leültem mellé, teljesen elbambultam, már majdnem háromnegyed 4 volt. és Eric még sehol. Reméltem, hogy még négy előtt ideér, de nem, már az is elmúlt és a fél 5 közeledett. Nem érdekelt, nem vártam tovább. Indultam fel a szobámba, hogy átöltözök, amikor Brooke visszahív.

- Jess, szerintem ezt látnod kell. – mutatott a TV-re. A híradós nő mondta a híreket, de nem értettem, így hangosabbra vettem. Nagyjából tudtam svédül, így nagy nehezen, de megértettem, miről számol be a nézőknek.

- Eric Saade és Molly Sandén újra együtt. A fiatal párocska 4 év után szakított, de a szerelmük úgy látszik, törhetetlen. Az egyik turista számolt be nekünk a hírről, aki elég gyors volt és lefotózta, ahogy Eric és Molly csókolóznak. A hír hallatán biztos rengeteg tini lány szíve tört össze, de mi örülünk, hogy újra egy fiatal, énekes párt alkotnak...

Már megint átvert. Akkor a telefonos incidens is igaz volt és Eric újra együtt van Molly-val. Remek! Engem örökre elfelejthet, arcomat a könnyeim mosták, ezért inkább felmentem a szobámba és lemostam a szemfestéket, mielőtt teljesen elkenődött volna. Boorke jött utánam vigasztalni, de mondtam neki, hogy inkább egyedül szeretnék most lenni. Nem volt szép, hogy kiküldtem, de most tényleg legjobban a magányra vágytam.

Végigfeküdtem az ágyon hasamra fordulva, két kezem az állam alá tettem és úgy engedtem utat könnyeimnek. Már majdnem elaludtam, amikor a telefonom rezgése visszatérített a valóságba.