11. fejezet

Becsuktam magam mögött az ajtót és nekidőlten fújtam ki hosszan a levegőt. A kabátomat felakasztottam a fogasra és lassan sétáltam a lépcső felé, de csak reménykedtem, hogy Brooke nem fog kérdezősködni. Azonban ezt is meg kellett cáfolnom, amikor valaki megfogta a a karomat és megfordított.

- Most pedig mesélsz nekem egy kicsit. Miért is húzódtál el? – erről csak akkor tudhatna, hogyha...

- Ezt honnan tudod? – kérdésem közben a kanapé felé húzott. Egymással szembe ültünk le, vártam a válaszát.

- Nem szép dolog, de... kinéztem az ablakon, hogy mikor jössz be és akkor láttam, hogy Eric majdnem megcsókolt, de te elhúzódtál. Hát gratulálok!

- Még nincs veszve semmi! Azt mondta, hogy hívni fog és... – csak mosolygott – Mi az?

- Ááá, semmi, de ahogy elnézem, nem bántad meg, hogy a 3. esélyt is megadtad neki.

- Hát nem. Igazából örülök is neki. Most olyan kedves volt, aranyos, helyes, vicces udvarias... - itt egy pillanatra megálltam, majd elterelve a témát felálltam és azt mondtam Brooke-nak - Most megyek aludni, eléggé fáradt vagyok. majd beszélünk!

- Persze, tereld csak a témát. teljesen megértem, jó éjt! – becsuktam magam mögött az ajtót és indultam is a fürdőbe. Csupán 15 percig álltam a már majdnem forró víz alatt, de nekem óráknak tűnt. Élveztem, ahogy a vízcseppek égető nyomot hagytak a bőrömön. Kilépve a kabinból magam köré tekertem egy törölközőt és a mosdó elé álltam. Fogat mostam, majd igazítottam a hajamon, lemostam azt a maradék sminket is, amit a zuhanyzás alatt hagytam, majd indultam a puha paplan és párnák ölelésébe. Letettem a telefonom az éjjeliszekrényre az ágy mellett és rádugtam a töltőre, mert lemerült. Lehunytam a szemem és még néhány percig a randin gondolkodtam. Elég nagy hatással volt rám. A fejem alatt lévő párnát kettéhajtottam és úgy tettem rá a fejem, a másikat átöleltem, így pár perc alatt aludtam el.

~Másnap~

Amint reggel felébredtem, a telefonomra néztem és megdöbbenten láttam, hogy a tegnapi dátumot jelzi: június 27. Ez lehetetlen, tegnap is ez volt. Már szinte elkeseredetten néztem körbe a szobában, tudva, hogy csak egy álom volt, amit átéltem, de hatalmas megkönnyebbüléssel megláttam a ruhámat az ágy végén, mellette pedig a kistáskám. Szóval mégsem álmodtam, szuper. Most teljesen kipihenten lépegettem a lépcsőfokokon, mosolyogva leültem a pulthoz, de Brooke nem volt sehol. A hűtőn volt egy cédula: „Nem tudom miért, de John ismét behívatott. Őt ismerve elég sokat szeret beszélni, ezért lehet, hogy csak ebéd után érek haza. A hűtőben maradt egy kis spagetti, ha éhes lennél. Majd jövök! Brooke”

Most így reggel 9 órakor egy kis főzőcskézéshez támadt kedvem, így eldöntöttem, hogy meglepem drága unokatestvéremet egy finom ebéddel. nem vagyok igazán nagy szakács, de a receptkönyvből olvasva nem ronthatom el a sütést-főzést. Bár az én esetemben ez gyakran megtörténik. Különböző levesek, húsok, halak között lapozgattam, mígnem a könyv áttért a desszertek listájához. Megakadt a szemem a „Csokoládés keksz földimogyoróval” receptjén. Emlékszem, a nagymamám mindig sütött csokis-kekszet, annyira finom ropogós volt, de mégis omlós. Nagyon értett ezekhez és ezt talán fejből is meg tudnám csinálni. A nagyi megtanította velem. El is kezdtem a hozzávalók felkeresését. Mindent találtam, csak étcsokit nem. De semmilyen másik csoki nem töltötte be a hiányát. remek, pedig ez elengedhetetlen. így hét el is indultam a boltba beszerezni pár darabot. Hamar megjártam és be is vásároltam egy-két dolgot. A chipsből két csomaggal, étcsokiból viszont vettem hármat is. magában is imádom az étcsokit, de viszont kell a sütibe is.

Hát kisebb-nagyobb sikerrel járt a sütögetés, az alapanyagokat külön szedegettem. Bekapcsoltam a rádiót és éppen „Inna – 10 Minutes” ment. Imádtam azt a számot, az egyik kedvencem és már saját koreográfiát is kitaláltam rá. Hangosabbra vettem a zenét, elég hangosra, hogy semmit ne halljak. Elkezdtem táncolni, kezemben egy üvegtál félig liszttel.

Hirtelen valaki megérintette a vállam hátulról, mire én ijedtségemnek jelt adva elejtettem az üvegtálat, ami apró darabokra tört, a liszt pedig porként szállt le a földre. Amikor megfordultam Eric barna szemeibe ütköztem.

- Megzavartam valamit? – fülég érő mosollyal az arcán tekintetével fürkészte arcomat, majd a földre pillantott és a tál maradványira.

- Brooke meg fog ölni. – leguggoltam és próbáltam összeszedni az üvegdarabokat. eric is leguggolt és kezével felemelte állam.

- Nyugi, összetakarítunk.

- Nem! Ez volt az egyik kedvenc tálja. Ezért kinyír az tuti.

- Ez bárkivel megeshet. Nézd... – felhúzott kezemnél fogva a guggolásból – majd veszünk egy másikat. De gyere, inkább seperjük össze, mielőtt még megvágod magad. – el is indult egy partvist keresni, én addig elővettem egy törlőkendőt és rászorítottam a tenyeremre, mert kivágta, amikor próbáltam összeszedni. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Ez már csak rám vall. – Megvan! – kiáltott Eric a másik szobából. A partvissal összeseperte egy kupacba a lisztet és az üvegdarabokat, én egy kis lapátot odatartottam, arra felseperte és kidobtuk a kukába.

- Köszönöm a segítséget. – még mindig markoltam a törlőkendőt, ami neki is feltűnt. Megfogta a kezem, elvette a kendőt és aggodalmasan a kis vágásra nézett, amit most nem is láttam olyan kicsinek. Kb. 2-3 centis lehetett és kezdett csípni.

- Gyere, mossuk le. – kezemet odatartotta a mosogatóba, langyos vizet engedett és óvatosan lemosta a vért a tenyeremről. Elvett egy másik, tiszta kendőt és azt tekerte a kezemre. Leültünk egymással szemben a pulthoz. – És mit is akartál sütni? – mosolygott.

- Csokis kekszet földimogyoróval. Még a nagyim tanította a receptet, kislánykoromban majdnem minden héten ettem ilyet, mert mama sütött. De te hogy-hogy itt vagy?

- Gondoltam meglátogatlak. Kopogtam amúgy, csak senki nem nyitott ajtót, de hallottam a zenét, szóval bejöttem és látta, hogy egy elég érdekes koreográfiát táncolsz. – nevetett.

- Szerinted nem volt jó? – húztam fel a szemöldököm.

- Azt nem mondtam! – emelte maga elé a kezét védekezés képen.

- Csak gondoltad, mi? Na, jól van, ezt azért megjegyeztem. – játszottam a sértődöttet. – De szerintem lenyomnálak egy táncversenyben. – felcsillant a szeme és tudtam, hogy nagyon nem volt jó ezt felhozni.

- Ezt vehetem kihívásnak? – meg sem várta a válaszom – Oké, benne vagyok! Itt és most! – felállt a székről és felhangosította a zenét.

Most a „Kesha – Tik Tok” szólt, amit szintén nagyon szerettem. Eric persze azonnal nekikezdett táncolni. Hát őszintén, követni sem tudtam, így szinte reménytelenvolt legyőzni, de egy próbát megért. Levettem a konyhában használt papucsomat és zokniban kezdtem táncolni, így jobban tudtam csúsztatni a lábam a parkettán. Láttam néhány mozdulatnál Eric elismerő pillantását. Sajnos el is bíztam magam, így magasabb szintre akartam jutni a táncban, de ez rosszul is végződhetett volna. Előrecsúszott az egyik lábam, így majdnem hátraestem, de Eric megfogott. Egyik kezével a hátamat támasztotta meg, a másikat az oldalamra tette. Akárcsak a filmekben, arca elég közel került az enyémhez, ajkai már majdnem súrolták az enyémet, éreztem a leheletét. Mélyen nézett a szemembe, így közeledett arca, mígnem egy hangos torokköszörülésre Eric felállított és zavartan néztünk Brooke-ra.

- Mit eszünk? – mosolyogva sétált a konyhába, ahol még csak az alapanyagok voltak.

- Éppen most akartam csinálni. – léptem oda mellé.

- Ó, hát persze. Láttam mennyire lekötött a sütizés. Na, de mondd, mit akartál sütni. befejezzük együtt.

- Én azt hiszem, megyek is... – sétált az ajtó felé Eric, de Brooke utána szólt.

- Azt mondtam, együtt! – Eric lehajtott fejjel jött oda mellénk. Brooke-nak volt egy séf sapkája, azt odaadta neki James kötényével együtt. Mint egy szakács, úgy nézett ki Eric. Mindent értve jött oda közénk, de ő nagyrészt csak nézte, ahogy sütögetünk.

Hamar elkészült a csokis keksz, nagyon finomra sikerült. Igazából nem is voltam nagyon éhes, így éjgyomorra a desszert nagyon is megfelelt, mert nem éreztem, hogy éhes lennék. Eric menni készült, így kikísértem az ajtóig. Amikor elköszöntünk egymástól, visszafordult.

- Este 8-ra itt vagyok. – rám kacsintott, aztán beült a kocsijába és elhajtott.

- Szia! – ezt már halkan mondtam, szinte suttogva. Mosolyogva lépegettem vissza Brooke-hoz a konyhába.